Elöljáróban annyit, hogy a cinizmus jó barát, a káröröm a legszebb, mert nincs benne irigység, a sajt pedig minél büdösebb, annál finomabb. Mondjuk ez utóbbi kijelentés nem mindenre igaz. Rövidke bemutatkozásom következik:
Életem kacifántossága és tapasztalatban bővelkedő mivolta tett azzá, aki vagyok és nem, még véletlenül sem fogom megjátszani magam senki kedvéért!!!
Történt egyszer úgy 2000. januárjában, hogy én is, mint sokan mások, hoztam egy baromi rossz döntést. (De tévedni emberi dolog). Amikor is azt képzeltem, hogy van egy ember, akiben bízhatok és családot alapíthatunk MI, EGYÜTT. Mivel nevén nem nevezhetem, marad a "Tudjukki" megnevezés. Szóval Tudjukki szimpatikus fiatalember volt akit ismertem régóta, ezért valami azt súgta megbízható, és ezen felbuzdulva elkezdtük közös életünket. Lakás , baba, eljegyzés... stb.... stb.
Ezt a részt több ponton is volt szerencsém elcseszni. Ha közös jövőt tervezel valakivel, aki akkor még kedves és aranyos , feltétlenül készüljön papír azokról a dolgokról amiket beleviszel ebbe a közös életbe! Én ezt kihagytam. Felújíítottunk egy lakást közösen, amit valóban a Tudjukki szülei adtak, de olyan állapotban ami enyhén szólva sem nevezhető elfogadhatónak. Mivel én a felújjítás közben már babát vártam, kissé sürgető volt befejezni a dolgokat , így 8 hónapos terhesen csempét raktam a füriben, fugáztam, festettem és a családom is segített, fizikailag és anyagilag egyaránt. Megszületett 1-eske , 2 év múlva 2-eske és a 28 nm lassacskán kicsi lett, ezért a szüleim támogatásával csináltunk galériát, közben a kertet parkosítottuk, mert kegyetlenül el volt hanyagolva, és mindent elkövettünk, ami az ingatlan értékét, ottlétünk alatt , kb. a háromszorosára emelte. Így történt az ,hogy eladtuk az ingatlant, ami egy osztatlan közös tulajdonú dolog volt, melynek a 40% -a illetett minket . Az ebből befolyt csekély 11,5 millió Ft-ot egy családi házra sikerült elherdálni, egy Pest melletti településen. Tehát költöztünk, felújítottunk, bútoroztunk. Én elkezdtem dolgozni, mint pénztáros, Tudjukki szállítással foglalkozott, én pedig azt képzeltem, ez így jó lehet.
A féltékenység kezdettől fogva jelen volt a kapcsolatunkban, persze nem részemről, mert felesleges hülyeségnek tartom. Amilyen szinten Tudjukki féltékeny tudott lenni, az már az elmebaj határát intenzíven súrolja. Gyakran voltak képzelgései, álmai ezzel kapcsolatban, amik következtében nekem esett és volt minden. Nem szeretnék senki untatni a részletekkel, de évek óta vártam a lehetőséget, hogy szabadulni tudjak. De nem! Sokak kérdezik meg, hogy ha tudtam, hogy hülye, miért szültem 3-askát? Tisztázzuk soha nem szülök másnak, csak és kizárólag magamnak, és egyik csodámat sem fogom soha megbánni, esetleg azt, hogy ezzel a 3 tökéletes kis lénnyel, sikerült egy életre köteléket szereznem egy elmebeteg állattal. De ez van. Végül 3-aska 2 éves korában tudtam elszabadulni Tudjukkitől, amikor már tetőfokán volt az elmebetegség az életünkben és nem tartottam egészséges környezetnek, azt a milliőt, amiben akkortájt éltünk.
Tudjukki rendszeresen nyalta a fenekét egy "barát családnak" és minden hétvégét velük kellett tölteni, különböző formákban. Itt még nem értettem ezt 100%-osan, de idővel erre is magyarázatot kaptam. Volt 3 "barátnőm" az egyik ebből a családból való assszonyka , a másik még általánosból ragadt meg és azt hittem elválaszthatatlanok vagyunk, a harmadik egy gyermekkori ismerősömtől lett beszerezve és róla is azt gondoltam igaz barát! Na itt jött a sünike, meg a súrolókefe, ismét. Ha van egy "barát" aki feltűnően melletted áll a válásod kapcsán, annak biza több köze van a válásod valódi okához, mint neked! Ezt abból gondolom, hogy távozásomat követően, befeküdt az utánam még ki sem hűlt ágyba. (itt jegyezném meg egy korábban tőle kapott levélre: Én személy szerint mindig utáltam, hogy a nővérem levetett gönceit hordom és ez érvényes a levetett pasikra is! Nyilván jó az ágyban, mert minden amit kamatoztathat ilyen téren, tőlem tanult, és inkább légy hálás minden dugás alkalmával, hogy nem az a kis szerencsétlen pöcs maszatol veled, akit anno felszedtem! Még egy fontos tény: Előttem 10-ből 9-en hitték azt, hogy szíved választottja homokos! ) És amikor egy másik "barát" feltűnően eltűnik, pont abban az időpontban, akkor valószínűleg többet tudott a dologról mint hitted. (Ez fájt, mert nem gondoltam volna, hogy annak fog falazni, akit folyton kibeszélt a háta mögött, csak épp nem tudta soha felvállalni, mert a gerincét a macskahúgyos múltjában felejtette). Maradt a hármas számú "barátnő", aki csak azután szúr hátba, hogy elváltál, mint egy kegyelemdöfésként, rúgjunk bele még párat a földön fekvőbe! (Neki volt szerencsém odaajándékozni az utolsó morzsát amit az exem addig nem húzott be, ez az autóm volt, amire addig 600ezret fizettem ki neki.)
Egy válással tehát ami veszteségként leírható: 1 db ház, komplett berendezéssel, 3 db autó, 3 db "barát", 1db Tudjukki (bár ezek inkább pozitívumok) és némi önbecsülés (de ez hamarabb állt helyre mint hittem). De úgy hiszem, innen szép felállni, és mint a Főnixmadár továbbrepülni egy szebb, megújult, letisztult lényként.
Mindezek ellenére maradok az a kedves, mosolygós, jókedvű , lökött pics@, aki voltam és élvezem az életem.
Noici
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése