Luxusnő és Dagobert bácsi

Miután Dagobert és Luxusnő szépen összezizzentek, egy buli keretein belül, elkezdődött a sztori többszálas futása. Herpeszter Tudjukkivel épp babát várt, Luxusnő beköltözött Dagobert bácsi rezidenciájába, Én Plüsspasival Üvegtigrisfalván egy háztartáson belül (gyakorlatilag az első randi után még 2 éjszakát töltöttünk külön és ottragadt nálam). 

Herpeszter és Tudjukki nem veti meg az alkoholt és mint kismama is vedelt becsülettel. Így történt meg az a sztori, hogy Herpeszter nem bírta elviselni Luxusnő jelenlétét és terhesen, részegen, autóval meglátogatta Dagobert bácsi otthonát, ahol kicsiny konyhakéssel, a 2mx3m-es szőnyegből, gyors csapásokkal, futószőnyeget gyártott és a bőrkanapét, mint Zorro, ellátta kézjegyével. Sajnos nem láttam, de biztos forrásból tudom, hogy fényképek készültek Herpeszter tombolása közben! Lássuk be, Dagobert bácsit sem kell félteni, ha humorról van szó. A rendőröket ugyan kihívta, de feljelentést nem kívánt tenni. Luxusnő és Dagobert bácsi kb. 1 évet működtek együtt, kissebb ,nagyobb sikerrel, de nem lett Happy End. Herpeszter Dagobert bácsival 2 utódot bírt nemzeni 14 éves pályafutásuk során és ezzel a 2 kis gépfegyverrel, kellően tudta zsarolni Herpeszter, Dagobertet, így elérte azt is, hogy Luxusnő távozni kényszerült ebből a varázslatos Világból, amit véletlenül sem tudok normálisnak nevezni. Történt egyszer ugyanis, hogy egy Karácsony alkalmával, Én baszottúl berágtam Tudjukkire és volt pofám, nem oda adni a gyerkeket neki, naná, hogy rohantak Dagobert bácsihoz panaszkodni. Mivel Herpeszter addigra, valamilyen úton, kiharcolta magának, hogy ne legyen kitéve, volt hitvese gyűlöletének és kezdtek szépen ráakaszkodni, az akkor még szerintem  Herpesztert szerető Dagobert bácsira. Miután Én csúnyán elhajtottam Tudjukkit, hogy nem vagyok hajlandó oda adni neki a gyerekeket, tettem mindezt azért, mert miután évek óta nem fizet gyerektartást, volt képem megkérdezni, hogy szilveszterre maradhatnak-e a gyerekek, nála, mivel előző évben is velem voltak és lehet, hogy buliznánk egyet, majd az a válasz érkezett, hogy " Nem, hát mi megyünk bulizni!" JAAAA, én kérek elnézést és akkor, azt bírtam mondani: " Szakadj meg Te köcsög, akkor viszont nem viszed el őket az ünnepekre sem!!! " (Akkor még nem volt végzés a gyermekelhelyezésről, így nem tettem semmi törvénybeütközőt!) Szóval Én szemét , köcsög, kurva ... és minden voltam, csak Nagyságosasszony nem, ilyet mertem tenni, ezért futás Dagobert bácsihoz (mert Ő az Isten, vagy vakok közt, félszemű a Király) és majd jól megmondjuk neki és akkor majd hú de jó lesz... Így kerültek oda, majd ott, elkezdődött a végeláthatatlan piálás, amit szegény Luxusnő igencsak nehezményezett, de tekintve, hogy felelősségteljes szülei, egy kb 5 hónapos csecsemőnek, már nem voltak vezetőképes pozícióban, kénytelen-kelletlen, ezt biza végig kellett asszisztálnia és nemcsak, hogy jópofát vágtott hozzá, még a pasijának a volt feleségének a közös kölkét az ex sógorral, is volt kénytelen pesztrálni. ( itt vesztem el nyelvtanilag :D ) Na igen, nem véletlenül mondtam, azt a" milliő" szót, az előzőekben, mely mást is megihhletett már. Nekem mindig a fogszabályzós csaj jut eszembe, aki az Üvegtigrisben próbálkozott kimondani, nem kis nehézségek árán, eme szót és szarrá szivatták csórit. Kérdem én , mi ez, ha nem a felelősség és normális élet iskolapéldája? 

Mikor már mindenki kellőképpen leittasodott, és egyedül Luxusnő volt beszámítható, akkor vette kezdetét, valami olyan pusztító alpáriság, amire Luxusnő nem volt kiváncsi!

Amikor is Herpeszterkének pipilni támadt kedve, kézenfogta Luxusnőt és megpróbálta, baromi színvonalas módon, berángatni az alig 0,8nm-es wc-be. Tudod, mintha Ők ketten már elválaszthatatlan öribarik lennének :D :D :D Hát nem cuki? Épp csak, hogy megúszta azt, hogy ne repüljön ki a 11-ről, máris olyan határokat feszeget, egy olyan Nővel, akinek a cipője sarkát sem csókolhatná meg. Azért ez nem kis EGO-ra vall. Luxusnő meg nem az a jópofi kis plázacica és menten feltette az 500Ft-os kérdést:" Minek menjek veled ? " Na erre jött csak a mindent vivő válasz, Herpeszter, herpeszes, alkoholszagú szájából: "Me' Én azsmondam!" (sajnos nincs előttem a részegszótár, ezért rögtönözni voltam kénytelen) Nem éppen a bevágódás legjobb eszköze, főleg, ha éppen az utódomról van szó. Én legalábbis nem próbálnám így építen a kapcsolatot, azzal a nővel, aki feltehetően, 2 hetente vigyáz majd a gyermekeimre. 

Amikor már Tudjukki, konkrétan, ájulásig itta magát és volt kedves kiájulni, Herpeszter akkor villantott igazán nagyot! Hogy az az irdatlan mennyiségű pia váltotta ki belőle, vagy csak szimplán, tényleg ennyire sokat képzel magáról, nem tudom! Szépen elkezdett csüngeni Dagobert bácsi nyakán a következő mondat kíséretében:" Úgy szeretlek!" 

Ezen a ponton jött el, hogy köszönetet mondjak Édesanyámnak, aki minden nő mintaképe lehetne és volt olyan kedves beleverni a hülye fejünkbe, mi az a méltóság!!! Köszönöm Anyu! Sokak számára ez ismeretlen fogalom, de azért hátha! Méltóságteljesen viselkedni, józan paraszti gondolkodásmódom szerint, a következő: Nem kezdünk nyálazni valaki után, akivel már nem vagyunk együtt, pusztán azért, mert bár lehet, hogy Őt kibaszottul átcsesztük, attól a pénzét még igenis, túlságosan is szeretjük! De sajnos vannak, akik nem ismernek lehetetlent, ha gusztustalanságról van szó. De miért kellett ehhez megvárni Tudjkki ájulását? Ha 2 fasz kell a boldogságomhoz, miért nem tudom felvállalni? Az egyik a mérete miatt, a másik pedig a vastag buxája miatt... Nem tudom, de megoldotta magának a jót és a megcsaltból lett szerető története látszott kibontakozni, akkor és ott. Tényeket erről nem ismerek, (hála az Égnek) de sajnos több mint valószínű, hogy tényleg fordult a kocka.  

Az utolsó csepp Luxusnő számára, a Dagobert-Dagobertmama-Tudjukki-Herpeszter-és a járulékos kiskorúak, közösen intézett, külföldi nyaralása volt és attól a naptól kezdve nem volt hajlandó felvenni a telefont Dagobert bácsinak. 

Herpeszter és Tudjukki, a mai napig ott húzzák le anyagilag Dagobert bácsit, ahol lehet és mivel már apeh-os zsarolástól kezdve, a gyerekeken keresztül, mindennel megzsarolták szegényt, tejel gazdagon. Hogy mindezt Dagobert bácsi új kapcsolata mikor fogja megelégelni, nem tudhatom ,de tekintve, hogy egy épphogy csak nagykorú illetőről van szó, aki valószínűleg tökéletesen megfelel, a bólogató kiskutya szerepére, ez még évek kérdése is lehet és csak remélhetem, hogy nem szenvedi nagy kárát ennek a sztorinak! Ha viszont tapasztalatot kíván gyűjteni, jobb helyen nem is lehetne, mert ezek után túl nagy csalódás, nem érheti majd az életben. :D :D :D

A tanulság nem kevés, mindenki vonja le a magáét. Én személy szerint, ezen tényleg csak röhögni tudok. A sötétség olyan méreteket ölt, egyesek fejében, hogy a múltkor már imát írtam egy kapcsolóért, ami fényt visz néhány koponyába....

Az élet olyan, mint az ásás

Mielőtt folytatnám a Piros ruhás nő történetét, ki kell térnem egy kicsit más felé is, mert, hogy folytassam a címet, az élet olyan, mint az ásás ...néha akad egy-két gyökér, de ha ezeken átjutunk, csodás kincseket rejthet magában.

Naponta kapok negatívumokat, de a pozitívum sokkal több, ezért tudom nevetve kezelni a kellemetlenebb szituációkat! Vannak mellettem barátok, család és szerelem és amikor elkezd becsmérelni egy olyan valaki, akit láttam életem során kb 2x, az elgondolkodtat, hogy vajon mit hallott, vagy mit vél tudni rólam. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akikről rengeteg rosszat halottam és amíg nem alakult úgy, hogy beszéljünk egymással, nem is ismertem. Aztán beszéltünk. Nem bánom, mert egy értékes emberrel több lett az ismerőseim listáján és ennek az embernek köszönhetem, hogy ráeszméltem, hogy egy adott kapcsolatban, egy adott ember mellett, nem feltétlenül tudunk önmagunk lenni. Mindenkiből mást hozhat ki, ugyanaz az ember. Ezért köszönöm is neki, hogy tudtunk beszélni és nem hirtelen haragból, olyat cselekedett, ami nem lett volna célravezető. Kevés az olyan ember, aki érteni akar és nem ítélkezni. Én elfogadtam, hogy közel 10 év alatt, az előző kapcsolatomban, két teljesen különböző egyéniséggé fejlődtünk és családként nem tudtunk tovább együttműködni. Ez valahol teljesen normális folyamat, csak ezt is meg kell érteni és semmiképpen sem szabad hagyni elfajulni a dolgokat, addig, hogy már a tiszteletnek az árnyéka se legyen jelen. Mi ezt elkúrtuk, nem kicsit, nagyon! De mielőtt bárki vizet prédikálna, bor ivása közben, elmélkedjen el azon, ki ő, mit akar és ezt hogyan kívánja megvalósítani.

Mára én is mindent másképp látok, mint a múltamban, de ehhez kellett egy olyan társ, akivel nem csak, hogy szeretjük egymást, de a tisztelet, a másik ember lénye iránt, fontos alapköve a kapcsolatunknak és tudjuk hagyni megélni egymás személyiségét. 

Történt egyszer nem is olyan rég, hogy a fiam ki írt egy nyelvtörőt, a saját adatlapján, amit egy olyas valaki volt szíves "kommentelni", aki nem csak hogy nem ismeri az életünket, vagy maximum csak hallhatott valmit, de a fiam ismerőslistáján, még csak nem is szerepel. Mivel a hozzászólás általam, negatívnak minősült és a fiam sem tudta kedvességként értelmezni, majd megkérdezte , ki ez a Zizzent tyúk, és egy 5 perces magyarázás után sem tudta beazonosítani, akkor egy olyan mondattal lett fény az illető kilétével kapcsolatban, a gyerek fejében, ami nekem is furcsa volt. Ez a következő képpen hangzott: "Tudod, aki mindig sokat beszél és a Mama férje utálja!" Erről tudta beazonosítani a fiam, ki az, aki az Ő üzenőfalán publikál, némileg sértő dolgokat! 

Ez volt a nyelvtörő: Öcsi fogja Csöpi csöcsét, Csöpi fogja Öcsi pöcsét, kemény volt a Csöpi csöcse, felállt tőle Öcsi pöcse. 

És ez Zizzent tyúk hozzászólása: "Gratulálok Regős Bendegúz! Te lennél a barátnőm unokája?? Nagyon megváltoztál....:( "

Én mint amolyan Anyatigris, ezen a bolygón, vettem a bátorságot és a következő hozzászólást eszközöltem irányába:

"Kedves Zizzent tyúk ! Ha egy kiskamasz nyelvtörője megbotránkoztat, akkor kérdezd már meg a barátnődet, miért nem tudta a saját fiát megnevelni!!! Regős Bendegúz igen is jó gyerek és ha nem vagy tisztában a körülményekkel, ne ítélkezz! Tudod Te is csak azt tudod, amit neked mondtak, de minden érmének két oldala van!"

Persze volt még folytatás, de mint olyan, higgadt, többször megrágós csapat tagjai, ezt itt nem publikáljuk. Majd legfeljebb, ha lesz egy olyan blog, hogy "Móuniká só", ott megtörténhet.

Én, már az első gyermekem érkezésekor, úgy gondoltam, hogy nem hülye a gyerek, csupán kicsi ember és nem támadni kell, hanem megérteni. Erre, egy nagyon kedves incidens utáni párbeszéd, tökéletes példa lehet: 

-Kisfiam! Te lökted be a macskát a vízbe?

-Nem!

-Kisfiam! Te lökted be a macskát a vízbe?

-Nem!

-Kisfiam! Miért lökted be a macskát a vízbe?

-Csak!!!

Tény, hogy gyerkszáj ellen nincs orvosság és olykor nagyon gonoszak tudnak lenni, mégis úgy gondolom, hogy ennek igen súlyos mögöttes tartalma van. Ha egy gyermek rosszat tesz, az kb annyit tesz, hogy figyeljetek már rám is, itt vagyok, hahó! Nekem, úgy érzem, sikerült olyan kapcsolatot kiépíten a gyerekeimmel, hogy nem fél elém állni és megosztani velem, bármilyen bizalmas  eseményt, gondolatot, vagy történést. Egyszer követtem el egy oltári hibát ezzel kapcsolatban, amikor elmondtam egy ilyen jellegű dolgot, valakinek, aki esetleg érintett lehet az ügyben. Amint lehetősége volt, ezt fel is használta a gyerekkel szemben és valahol itt kezdett megromlani kettőjük kapcsolata. Nekem megbocsájtotta, hiszen a gyerek külön engedélyével tettem mindezt, de akkor Ő sem feltételezte, hogy egy ilyen kényes kérdést, ellene fog használni bárki. Egy gyerek sem nő fel csínytevések nélkül és ami az egyéniségüket illeti, kell hagyni kibontakozni és minden kis emberpalántát a saját egyéniségéhez mérten kell nevelni. Nem tisztem belenevelni egyikbe sem a jópofizást, sem azt, hogy ne merjen őszinte lenni, de végképp nem fogom soha arra kérni, hogy hazudjon! Nem tudom és nem is akarom abba a hitbe nevelni őket, hogy aki megbántja, azt utána is a bizalmunkba kell fogadni, vagy ha netán sorozatosan történik, sorban bocsássa is meg, mert ezzel kiveszem azt a fegyvert a gyerek kezéből, amivel egy egészséges felnőtt boldogulni tud az életben. 

Minden mögött ott a miért, csak éppen meg kell találni. Persze némi IQ is szükséges, ahhoz, hogy ha valami nem tetszik, vagy csak éppen másképp látunk dolgokat, akkor ne egy gyereknek essünk neki, hanem keressük fel, az erre hivatott, törvényes képviselőjét, vagy az illetékest aki segíthet. Baromira utálom, hogyha bárkinek gondja van egy gyerekkel, akkor neki áll szapulni és sértegetni őt. Nekem is volt már problémám más gyerekkel, de úgy gondoltam, hogy megkeresem az illetékest az ügyben, ezért becammogtam az iskolába és az osztályfőnök segítségét kértem ezügyben. Meglepő, hogy a probléma megszűnt. Valószínűleg, ha a gyerekkel kezdek ordibálni, nem így történt volna, mert méginkább azt az érzést keltettem volna benne, hogy "Na megint egy idióta, ordibálós felnőtt és már csak azért sem fogok változtatni!". Vannak és lesznek is konfliktusok, de ha nyugodt tudsz maradni, csodás dolgokat érhetsz el! 

Én mint olyan őszinte valaki, tudom vállalni azt, amit írok, vagy mondok, vagy teszek. Ezért nem adthatok mást a gyerekeimnek sem. Ami szerintem fontos lehet még ezen a téren, az az ,hogy ha nincsen saját véleményünk, vagy tapasztalatunk az élet egyes területein, akkor nem feltétlenül kell felvenni másokét és aszerint élni, cselekedni, ítélkezni. Ha közel 50 évesen nincs az embernek saját egyénisége és úgy tesz dolgokat, hogy másnak megfeleljen, az már a sírig ilyen marad és a sírkövére javasolnám a következő feliratot: Itt nyugszik XYZ. Nem ismerte senki, mert mindig mások által elvártan élt! 

Nem szeretnék ide jutni! Ezért is harcolok önmagamért és ezért kérdezek, ha valamivel nem vagyok tisztában, vagy esetleg meg hallgatok minden felet, hogy tudjak egy saját véleményt alkotni! Ami persze nem azt jelenti, hogy el is hiszem minden szavát, de van lehetősége megértetni cselekedetei valós okát. 

Kb. havonta egyszer áll elő egy illető, különböző hazugságokkal és azért, mert nem szállok vele vitába, nem jelenti azt, hogy el is hiszem. Csupán nem tartom méltónak, hogy rá fecséreljem a szavaimat, időmet, energiámat. Ilyenkor úgy teszek, mint aki elhiszi és röhögök egy jót. Sajnos megtanultam, hogy idiótákkal nem lehet vitába folyni, mert le kell süllyedni az ő szintjükre és az rohadt fárasztó, de szerintem már nem is vagyok képes erre.

Lényeg a lényegben, lehet engem támadni, lehet az életemben vájkálni, nem titkolok semmit, de mielőtt azt kezdi bárki becsmérelni, velem kapcsolatban, hogy hová és mit írok, először bizonyosodjon meg arról, hogy nem ő kezdte-e, mert hamar cikis helyzetbe hozhatja magát!

Végül egy jó tanács, mindenkinek, aki harcba indul a szavak mezején: Mielőtt írnál bármit, bizonyosodj meg affelől, hogy tudod-e majd tartani a tempót és tudod-e vállalni, a leírtakat!

Ez néhány rutintalant "Űrszemétté" avanzsálhat és nekem is 10 évembe telt, nem kevés bátorítással és kritikával, hogy mostanra, minden gátlás nélkül tudjak írni, akár az életemről, akár egy vitába beszállva. 

Nem vagyok nagy rutinos még én sem, de ha vita van, tudom higgadtan kezelni és egy cseppet sem fogom szégyellni magamat, a leírtak kapcsán. Idővel, ha felszabadul az ember lekileg, szellemileg és tud visszanézve nevetni a hibáin és tanulni belőlük, eljut valami olyan testi, lelki függetlenségbe, ami fel fogja szabadítani és onnantól nem lesz fontos a mások véleménye! Ha ezt elérted, lehet véleményed, megélhetsz dolgokat, olyan mértékű szabadsággal, amit nem is hittél, hogy létezhet, addig viszont csak a környezeted áldozata vagy! A döntés lehetősége mindenkinél ott van, csupán meg kell élni, lépni hozzá bizonyos dolgokat! Soha sem tudtam kirakatként élni az életem, mert az nem Én vagyok, csupán egy valamilyennek beállított dolog, ami esetleg csábíthat, vagy taszíthat másokat. Én, Én vagyok , Én így viselkedek, aki szeret, az így szeret a többit meg nagyívben szarom le. Persze esélye mindenkinek van, hogy tisztázzon dolgokat, de nem kívánok megfelelni az általa elvártaknak, ha nem tetszik a Énségem, nyugodtan lehet kattintani, a megfelelő helyen, a megfelelő jelre, linkre, vagy arra, ami ahhoz szükségeltetik, hogy megszabaduljon tőlem és nyogodtan élheti a másoknak megfelelő életét. 

Noici

A piros ruhás nő , avagy kezdjük az elejéről

Olvasom itt az írásokat és emelkedik a lelkem. Emelkedik egy olyan szintre, ami azt sugallja, nem volt minden hiába! Lépnem kellett és minden, szép lassan, magyarázatot kap. Viccának hála, felpattintottam egy sziszegős kiflit, ami azért kifli, mert csupán 2,5 dl és ez azért érdekes, mert utálom a sört, de ez finom! ;)

" Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, 

Talán abban van az utolsó remény. 

Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz, 

De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény! "

/Máté Péter - Egyszer véget ér/

Ez annyira ideillő momentum, hogy muszáj volt. Nem mellesleg szép emlékeim vannak róla.

Miután sikerült ledobni láncaim, valami olyan hihetetlen fordulat következett be az életemben, hogy magam sem hiszem el. Amin régóta gondolkodom, az, hogy írok egy könyvet, az életemről, részletesen, valamint cseppet sem titkolt szándékom a média világába bekerülni, hogy mindez milyen formában keres meg, az lényegét tekintve "Tökmindegy"! :) A fontos az, hogy elkezdődöt és hagyom kibontakozni. 

Létem ingoványa kb. 9,5 év volt, ami tényleg túl mélyre húzott, egy olyan sötét mocsárba, ahol én is kezdtem olyan lenni, mint maga a mocsár. Nem szépítem a dolgokat, csak leírom, ahogy van! Elkezdődött egyfajta pocskondiázásnak szánt történet, ami részben igaz, részben pedig a valóság Mátrix-szerű elferdítése, miszerint mást akar mutatni, mint ami van. Volt szerencsém ráakadni egy videóra a minap, aminek, egy, a Mátrixból kiragadott részlet volt a lényege, amikor a piros ruhás nő sétál el Neo mellett. A videó végén felmerült a kérdés: "Mi a lényege a piros ruhás nőnek?" Felettébb elgondolkodtató, hogy szerintem minden ember életében van egy piros ruhás nő. Aki arra hivatott, hogy megkísértsen és megpróbálja elterelni a figyelmünket a valóságról. Nekem is volt ilyen. Méghozzá az oly sokat emlegetett Herpeszter. Igazából Ő, mint olyan kívülálló személy, soha sem lett volna a barátom. Egy, az akkori párkapcsolatommal járó, hordaléka volt az életnek, mint a Duna tetején úszó, barna ürülék és csak azért nézed meg jobban, mi is az, hogy tudd, tényleg szar. Én túl sokáig néztem, de ez van. Mivel Tudjukki nem sok teret engedett akkor, a kapcsolattartásra az egykori barátaimmal, valahogy belekúszhatott az én, akkor tövig rombolt, elnyomott lelkivilágomba. Nem volt más, akivel beszélhettem, vagyis csak Napraforgó, de Ő, akkor már messze lakott tőlem, így maradt a szamár. Nem hívtam, jött, nem kértem, csak tukmálta magát és bevallom, sajnáltam. Sajnáltam, mert fingja sem volt rengeteg dologról, ami hozzátartozik az élethez, nem borotválta magát sehol és ez volt az, ami a mai Vilgában rémísztő egy 19-20 éves nőtől. Később megtudtam, hogy viszonylag hamar került el otthonról és nem volt elöljáró példa az életében, aki felvilágosította volna. Hát nekem sem mondta senki, de még az első szőrszál sem tudott 0,5 cm-nél nagyobbra nőni, ott, nemhogy még a hónaljamon. Tehát sikerült valahogyan belesettenkednie az én érzékeny, sőt túlságosan is empatikus lényem mivoltába. 

Szeretném leszögezni, hogy nem kívántam szólni senkihez és nem akartam nevén nevezni senkit, de főleg azt, hogy még nincs minden leírva, mint ahogy az életemnek sincs még vége! Továbbá, ha bárki azt gondolja, hogy majd neki megfelelőt, vagy tetszőt fogok írni, az téved, végülis egy szerzőt sem kerestem meg, aki egy kicsit is párhuzamot tudott írni az én élettemel. De lehet, hogy holnap felkeresem M. Mónikát, hogy legyen kedves visszavonatni minden példányszámot a "Csak a férjem, meg ne tudja" című könyvéből, mert én pont így csaltam meg a férjemet! Én írok és Te olvasod, ha nem tetszik, van egy "X" a jobb felső sarokban, csodákra képes! 

Ha valaki képes naponta rákeresni az adatlapomra és azt fürkészni, az valószínűleg szeret engem, vagy azt ami vagyok, de minimum olyan életet élek, ami érdekes a számára, vagy kibaszott irígy. Nem tudhatom, de amikor a 9 éves lányom éjjel 00.15-kor belép a profiljába az több mint gyanús. Nekem sokáig "blokkolva" voltak (Tudjukki és Herpeszter) a kék közösségi portálon és ezt nem bírták ki. Olyannyira nem, hogy kiszedték, egy alamuszi indokkal, az épp náluk lévő gyerekből, mi a jelszava. Az indok a családi kapcsolat megjelölése volt, ami a mai napig nem történt meg. Nem tudom mi mondatta azt velük, hogy egy 9 éves kölök nem tud beszélni és nem emlékszik dolgokra, de tagadnak. Szóval amikor az én Szöszkém belépett, én ráírtam meglepetten, hogy : "Szia Kicsim! Te ilyenkor, itt???" no válasz, kilépett. Én gépeztem tovább, majd 30 perc elteltével megint belépett. Hmmm??? Itt már tudtam, hogy a Szöszi valószínűleg az igazak álmát alussza és ismerve Őt, ez volt a legvalószínűbb, ezért a következőt írtam: "Bocsi, de ez már szánalmas!" és láss csodát, megint kilépett. Jött a tipp, miszerint állítsam be sms-esre a profilt és lássuk a medvét! Nos a maci hamarabb jelent meg, mint gondoltam. Felháborodását nem titkolván, hívta Tudjukki, 1-eskét a mobilján és olyan ordenáré ordításba kezdett a 11 éves gyerekkel, hogy csóri csak elfehéredni és ledermedni volt képes. Majd jött a fenyegetés, hogy délután, amikor haza hozza 2-est és 3-ast, ne merjünk kimenni a ház elé, mert meg fog rúgdosni! (???) "Mifaszvan?" :O Mivel már rég nem tartom embernek Tudjukkit és egy férget laza mozdulattal szoktam laposra taposni, voltam oly bátor, hogy kimenjek és rákérdezzek, hogy mi a jó kurva anyucikáját is képzel magáról, amikor ilyen gusztustalan lépésre szánja el magát? Ha gondja van, jelezze egy korban hozzá közelebb álló személynek és NE a gyereket terrorizálja!!! Amúgy meg ki a faszom ő, hogy nekem diktáljon? Szóval kimentem és rákérdeztem, mi volt ez? Na itt totál elárulta magát, hogy mi is van valójában, mert jött az elmebajos stílus, hogy én, meg a gyerek mit képzelünk, hogy ilyen, meg olyan dolgokat írunk, ide, meg oda és neki igenis joga van belépni a gyerekek adatlapjára stb... De Ő nem lépett be! :D Az ilyen tájékozatlan emberekkel itt közölném, hogy helyet, Ip-címet, operációs rendszert és böngészőt is rögzít a szerver, tehát csak meg kellett néznem, honnan léptek be utoljára. :) Ezt közöltem vele is, mire csönd lett pár másodpercre és kb. 15 cm-t zsugorodott az ember. De nem adta fel, erősködött, hogy neki igenis joga van, majd a saját házam előtt bírta ordítani, hogy takarodjak befelé! :D Ezen a ponton közöltem mosolyogva, hogy én itthon vagyok és az egyetlen, aki eltakarodhat, az Ő! Majd, a dühtől vérben forgó szemekkel, mielőtt nekemjönne, beült az autóba és elhúzott, nem túl szolídan. Sajnos ezt az eszmefuttatást, volt szerencséje végighallgatni a 3 gyerkőcnek, a nyitott ablakon keresztül. De ez mindegy is, csak próbálom lefesteni a személyét és ezekkel a kis incidensekkel tökéletesen be is tudom mutatni, hogy milyen kellemetlen az Ő személyisége.

Mint ahogy arról már volt szó korábban, a féltékenység kezdettől ott volt a kapcsolatunkban. Akkori korszakom arra kényszerített, hogy 2 dolog közül válasszak, mert volt szerencsém rossz társaságba keveredni és Tudjukki volt ebből a kiút. Nagyon kedveltem az akkori Tudjukki személyét és jóképű is volt, ezért mertem azt gondolni, hogy szerelem is lehet, de csak később jöttem rá, hogy én kimondottan olyan ember vagyok, aki hirtelen esik szerelembe és nem bírom elviselni a túlságosan alárendelt szerepet. Pedig ez a kapcsolat, ezt túlontúl megkívánta. Megpróbált bezárni és egy olyan ellenőrzés alatt tartani, ami már már beteges. Nem mehettem ki a sarki közértbe sem, az engedélye nélkül, nem öltözhettem csinosan, csak a tőle elvárt melegítő, bő pulcsi és a sminket egyenesen hisztérikusan fogadta, mondván "Kinek akarsz tetszeni?" és még számtalan lelki terror alkalmazásával próbálta befolyása alá vonni az egész lényemet. Én próbáltam megfelelni neki, 17 voltam, amikor terhes lettem 1-essel és nem rajongtam az ötletért, hogy ez a baba megszülessen, tekintve, hogy én nem mehettem el dolgozni, mert ott aztán találkozhatok más emberekkel is és ez nem fért bele az általa elképzelt környezetembe, ezt követően pedig Ő is sorra lemondta a munkáit, hogy személyesen tudja felügyelni, mikor, kivel, hova megyek, vagy beszélek. Ezzel el is veszítette az akkori munkáját, Anyuméknál laktunk, jövedelem és tervek nélkül, terhesen. Kénytelen voltam válaszút elé állítani : "Baba és dolgozol, vagy nincs baba és lesz valami!" Hozzá teszem, ha meghallotta az abortusz szót, 3 órán keresztül nem szólt hozzám. Így Anyu szerzett neki munkát, ott ahol épp dolgozott és Tudjukki a babát választotta, így elkezdett 3 műszakban dolgozni, nem túl sok pénzért, nem túl lelkesen, de dolgozott. Majd pár hónap elteltével, egy családi vitát követően, 1 db sporttáskányi cuccal, átköltöztünk a 28 nm-es bútorraktárba, amit Tudjukki szülei bocsátottak a rendelkezésünkre. Annyi helyet csináltunk a bútorok között, hogy egy szivacsot le tudjunk rakni, hogy legyen hol aludni, vettünk egy grillcsirkét, zsömlével és salátával és hivatalosan beköltöztünk az első kis fészkünkbe. Furcsán, a helyzet szar állásának ellenére, örültünk és jóízűen befaltuk az első önálló vacsoránkat. Sem csempe, sem fűtés, sem melegvíz, de a miénk és nem szól bele senki, mit csinálunk. Így neki kellett állni és otthonná kellett varázsolni a félig szétvert kis lakást. Vettünk fel személyi kölcsönt és elkezdtük. Spórolósan kellett, ezért amit lehetett sajátkezűleg csináltunk, amit meg nem tudtunk, segítséggel. Jött a nevelőapám és segített tapétázni, festeni, glettelni, Tudjukki csempézett, én fúgáztam és büszkén jelentem, a fürdőkád elejét, az ölemben ülő görögdinnyével, én csempéztem le. :D Pár napra át kellett költöznünk a Nevelőapám fiához, mert repülni még mi sem tudunk és a járólap lerakása, a parketta lakkozása ezt kívánta volna. Nem volt teljesen kész a lakás, amikor arra ébredtem, hogy szivárog a magzatvíz, majd este 21:35-kor a kezemben volt az a tökéletes, csöpp emberi lény, akit addig, a szívem alatt hordoztam. Hihetetlen érzés! Addig még sosem érzett boldogság uralta a lelkemet és Tudjukki is boldog volt. Gyorsan befejezték a szaniterek felszerelését és a már felujjított lakásba vihettük haza 1-eskét. a következő évben eszembe sem jutott, hogy másra nézzek, bodog voltam, de Tudjukki rendszeres gyanusítgatása állandósulni látszott. Nem tudta reálisan nézni a dolgokat, hogy velem van egy baba és főzök, mosok, takarítok, gyereket etetek és maximum Napraforgó és Herpeszter jönnek át egy egy napra, vagy én megyek Herpeszterékhez, persze gyerekestül. Ennyiből állt az életem és megjegyzem, akkoriban 3 fogásos menükkel vártam haza az én drága uramat. Akkor még tudtunk emberek modjára kommunikálni és nem egy éjszakát beszélgettünk át, pusztán lelki dolgokról, ezen beszélgetések alkalmával mindig megígérte, hogy megváltozik és nem fogja folytatni a hülyeségeit. De nem így volt. Pár napig, esetleg hétig tudta tartani, de utána minden kezdődött elölről. Mindezek ellenére vágytam egy pici lányra.  Amikor a  Nagymamám meghalt és én ott álltam a sírja mellett, a temetésen, megfogalmazódott bennem, hogy nekem most fog lányom születni és lehetőleg pont olyan kedves, mosolygós lesz, mint az én Nagyikám volt. Sikeresen le is gyártottuk ;) Közben Tudjukki munkát váltott, az unokatestvére által bekerült egy kurva jó helyre és szállítani kezdett. Majd cégen belül volt lehetőség "előre lépni" és onnantól csak Budapesten kellett dolgoznia és ha 1 napot kicsit megnyomott a héten, akkor 3 nap alatt letudta az egész heti melót. Sőt a munkaideje volt, hogy reggel 9-től egészen délig tartott. Sokat volt otthon, de nem törte magát, hogy nekem is legyen valami érdekesség az életemben és többnyire csak hazajött és lefeküdt. Milliószor kérleltem, hogy menjünk valahova, mert kezdek begolyózni, de ha fel mertem ébreszteni, agresszívan elutasított. Be voltam szorítva a 4 fal közé és Tudjukki pont leszarta, hogy szép lassan bele fogok őrülni ebbe a monoton szarba és nem könnyítette meg a helyzetet azzal sem, hogy bárhová akartam menni, azt rögtön balhéval volt kedves jutalmazni. 

Mivel a Női nemhez már túl sok közöm nem volt, hála a Tudjukki által eszközölt lekicsinylő, elnyomó stratégiának, szépen lassan kezdtem megvadulni. Mint a kutya, akit láncra vertek, úgy éreztem, el kell szabadulnom. Amikor 2-eske már nagyobbacska volt (1-1,5 éves) és 1-eske óvodába ment, naponta négyszer sétáltam el egy bolt előtt, ahol is egy baromi jóképű pasi dolgozott és nem titkolta, hogy nagyon is tetszem neki. Ez akkor nagyon nagy balszerencse volt Tudjukki számára, mert amit Ő volt szíves, az előző 4-5 évben lerombolni bennem, elkezdett helyre állni és nagyon is imponált a helyzet, főleg amikor elkérte a telefonszámom, amit több hónapos "bazsajgás" előzött meg. Elkezdtünk sms-ezni és néha beszélgettünk is. Erről csak Napraforgó tudott, legalábbis tőlem, csak is Ő! Kétszer tudtam elszabadulni egy egy lopott randira, ahol egészen 1 csókig tudtunk jutni. Igen, megkísértett a dícsérő szó és igen, kezdtem azt érezni, hogy nő vagyok. De bebuktam egy a Napraforgóval folytatott beszélgetés alkalmával, amikor úgy tudtam, Tudjukki még nincs otthon, nem a faszt, ott hallgatózott az ajtó előtt, én pedig onnan kb  3méterrel arrébb, mosogatás közben taglaltam az előzményeket Napraforgóval, a telefonba. Na akkor volt egy kis mosolyszünet, de végülis valahol megértette a problémámat és igéretet tett arra, hogy változtat. 

"A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő."

/B. Kiss Andrea könyvei/

- Noici -

Herpeszter és a boldogságom érkezése

Mivel előző, és egyben első irományomban csak a 3. kölkömig jutottam, úgy fair, ha a folytatásban eljutunk 4-eskéig. De mivel nem vagyok az a nő, aki másról sem tud naphosszat csacsogni, mint a szüléseiről, így kénytelen vagyok részletesebb leírást adni arról, hogyan is jutottam ide. 

Mint ahogy azt már leírtam, az előzőekben Tudjukki és barátnő (mostantól Herpeszter), szorosabbra vette a figurát a barátságnál. Hogy pontosan mikor? Nem tudom, mert a 15 éves barátság, az én augusztusi távozásomat követő 3 hétben csapott át mindent elsöprő szerelemmé, (vagyis ezt vallották be) és lévén nagyon tapintatos emberek, nem álltak elém a szülinapom alkalmából tálalni a sztorit, vártak 2 napot vele. Jelek voltak, sőt! Több is volt, mint jel. Még kapcsolatunk idején, történt egyszer egy telefonbeszélgetés kapcsán, amikor is Herpeszterrel beszéltem, hogy valamilyen fondorlatos úton felmerült a 4-es szex lehetősége! Akinek sok, az most kattintson arrébb!

Hogy pontosan ki hozta fel a témát, passz, de nem is ez a fontos. Ami az egészben a jel volt, az az, hogy Tudjukki, féltékenysége ellenére, igenis benne volt! Több volt ez, mint fura, de mivel én már rég nem voltam boldog mellette, gondoltam egy kis extra szex ezen sokat nem fog rontani. Hát átbeszéltük, és arra jutottunk, hogy tervezve ez nem menne, de ha egy buli alkalmával úgy alakul, akkor nem lesz belőle gond. Persze ez csak (mint utóbb kiderült) kettőjükről szólt, hogy mégis legálisan tudjanak szexelni. Ami elismerésre méltó taktika volt akkor, de gerincesebb lett volna, velem szemben is és Herpeszter akkori férjével (legyen a neve Dagobert bácsi)  szemben is azt mondani, hogy bocsi, de ez meg az van. Ez a lényegen nem változtat már. Szóval én augusztusban el a képből, Herpeszter szeptember 29-én be a képbe és fura módon nem zavart! Örültem, hogy addigi próbálkozásaim Tudjukki elhagyását illetően, talán most, ennek hála, menni fog és nem veri rám az ajtót, nem rángat haza, és nem tesz 1000- edszer is olyan ígéretet, amit nem tart majd meg. 

Aznap éjjel rengeteget beszéltünk telefonon, mi 4-en. Herpeszternek mondtam, nem feltétlenül csinált jó cserét, amire a "tudom" válasz érkezett, Dagobert bácsi épp ki akarta nyírni Tudjukkit, én meg nyugtattam, hogy ne tegye, Tudjukkivel azt hiszem én nem is beszéltem akkor. Nem volt mit mondanom neki, hiszen Ő volt az, aki nem egyszer vert el, mert féltékeny volt. Szóval a kegyetlen pofon ellenére, amit Herpeszter volt olyan kedves hátulról mellbe intézni, barátként álltam a dolgokhoz. Herpeszter akkor azt is megígérte, hogy megvárja, amíg elrendezzük Tudjukkivel a dolgainkat, mert volt közös szerzemény bőven és addig nem fog odaköltözni, sem semmi. Tudjukkivel alkudozni azonban elvetélt ötlet volt, mivel Ő a hímsoviniszta pöcsök netovábbja, és mivel én "csak" gyereket neveltem és Ő tartott el, nekem nem jár semmi. Ha akarnám, még így 3 év távlatában is közel 5 millát (ha nem többet) verhetnék ki a kretén fejéből, de a tököm tele a bíróságra járással, ezért pont leszarom és megmutatom, hogy én még így is többre viszem, mint amit Ő valaha is remélhetett! Én szépen éltem a 3 manóval és Apukámmal egy bérelt házban az Üvegtigris hazájában és abban a hitben voltam, hogy vannak barátaim. Ez egészen addig működött , amíg Dagobert bácsi fel nem hívott egy kellemes októberi délutánon, hogy Herpeszter költözik, és én mennyire akarok visszakúszni Tudjukkihez, mert akkor Ő ezt meg fogja akadályozni. Megköszöntem a tájékoztatást, de nem kívántam élni az opcióval. Miért? 1. Mert örültem, hogy megszabadultam Tudjukkitől. 2. Mert akkor már 2-3 hete ismertem azt az Angyalt, akit fentről küldtek mellém és baromi szerelmes voltam az én Plüsspasimba! 3. Hogy a francban is tudnád megakadályozni, hogy Herpeszter ne menjen el?

Tudjukkivel volt még egy találkozásom és beszélgetésem, pusztán barátilag, amikor egy vasárnapon haza hozta a kölköket és megkínáltam 1 jóféle,  amolyan gyomorszaggató házipálinkával. Nem kellett tukmálni, de ebből egyértelmű volt, hogy az éjszakát ott tölti nálunk, mivel csekély 70 km volt a táv az otthonaink közt.

Ő akkor már Herpeszterrel volt, Én pedig Plüsspasival és mint azt már említettem, szerelmes voltam. Beszélgettünk, hogy hogyan tovább, ér ennyit neki az a barátság, amit Dagobert bácsin veszít...stb Majd kissé ittas állapotban lefeküdtünk és vízszintesen folytattuk a beszélgetést. Én baromira nem akartam tőle semmit és nem is tettem erre utalást, megtette Ő : "Tudod Herpeszterrel soha sem lesz olyan jó a szex, mint veled volt!"  Upppssssszzzz!!! Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy minek is vannak együtt? Én már elég hamar megtanultam, hogy puding próbája az evés és jobb az ilyen kényes dolgot az elején tisztázni. Lett is 1 éjszakás kalandom dögivel ;) De egy kapcsolatot katasztrófává tud tenni a rossz szex! Visszakanyarodván Tudjukki vallomásához, nem lepett meg a tény, de nem is hatott meg, így rábaszott és nem kapta meg a hőn áhított "búcsúdugást".

Nem úgy, mint Dagobert bácsi! 

Honnan tudom? Az úgy volt, hogy van nekem egy igen kedves nővérem, aki nem mellesleg 2 gyermek után is olyan szintű Luxusnő, amit sokan álmodni sem mernek maguk mellé! A megnevezés remélem nem lesz bántó számára, de ez a Luxusnő marad. Luxusnő is egyedül volt már egy ideje és Dagobert bácsi sem igazán találta a helyét a Világban, így gondoltam azt, hogy egymásra uszítom őket. Nem volt nehéz, mert ismerték egymást régről és Herpesztertől tudom, hogy féltékeny is volt rá, amikor Ő és Dagobert bácsi megismerték egymást. 

Herpeszterre akkor rágtam be végérvényesen, amikor olyan dolgokat kezdett átadni Tudjukkinek, amit bizalmas barátnőként meséltem el neki, vagy éppen konkrét tanúja is volt az esetnek. Ezt azért sem tartottam fairnek, mert a betyárbecsület, mint olyan, igenis járt volna nekem is, mint ahogy én sem tálaltam ki róla, vagy barátnő 2-esről (őt nevezzük Napraforgónak) pedig gyakorlatilag 3 mondattal végezném ki mindet! Lehet, hogy még erre is sor kerül! De tudjuk, ha már a szexszel nem tudja megfogni Tudjukkit, akkor fegyverre van szükség, és neki nem volt más a kezében, csak az, hogy engem bemocskoljon Tudjukki előtt, hogy ezzel hajtsa a saját malmára a vizet. És rohadt érdekes dolog volt az is, hogy tőle a mai napig nem jött egy telefon, vagy üzenet, hogy: "Neked nem gond, ha viszek 1 kis Herpeszt a volt otthonodba, és mint egy fúria, magamévá teszem az összes cuccodat?" Nos igen, ha én barátként tudtam kezelni a helyzetet, neki igen is meg kellett volna tennie ezt a lépést és nem jutunk ide!

Ezúton gratulálok neki! Amit elért ezzel a lépéssel, annyi, hogy Tudjukki baszik gyerektartást fizetni és abszolút nincs jóban a gyerekekkel. 3-ból 2-t elvisz ugyan 2 hetente, de nem ismeri őket és a 11 éves fia nem is hajlandó tudomást venni róla. Biztos megérte Herpeszternek, de kérdem én: Innen mikor fogsz elmenekülni? Ha Te elhagyod majd Tudjukkit, neki ki marad, ha elmarod tőle a gyerekeit? 

Erről nem is kívánok több szót ejteni, az idő dolgozik, és szépen majd elrendez mindent.

És akkor 4-eske :) 

Plüsspasimmal közösen házat készültünk venni, jobb apja volt a 3 gyereknek, mint a gyári, és nem csak a részemről volt szerelem első randira. Plüsspasim holnapután 40. éves lesz és nem volt neki saját lurkója. Belízingelt 2 db fiút és 1 db kislányt és szerettünk volna egy közös babát is, természetesen lányt, de amíg albérlet van, addig nem. Kerestünk, utánajártunk, találtunk, megvettük. Így lett házikónk decemberben, januárban doki, spirál ki és Ramóna már valószínűleg startra készen várta a lehetőséget a beágyazódásra, így 2011.10.02 -án meg is született 4-eske. Nem is gondoltam, hogy egy olyan férfi mellett, mint Plüsspasi, az egész élet tök más lehet, mint Tudjukki mellett, és a női lényem, valamint az anyaság megélése is más fogalmat kapnak, mint a rabiga. Plüsspasi pont úgy bánik velem, mint egy hercegnővel, és amit nem kapok meg, azt azért nem, mert már nem az ésszerűség határán belül van. De amiről a lányok álmodnak megvolt, vagy éppen folyamatban van. Lánykérés Velencében, gyémánttal, karikák Karácsonyra és volt kedves épp ma közölni, hogy azt kéri szülinapjára, hogy legyek a felesége és holnap menjünk be időpontot kérni... Na jó nem ömlengek tovább :)  Gyakorlatilag minden tökéletes lehetne, ha lenne itthon olyan munkája, amiből meg is tudunk élni, de nincs, ezért innen 1800km-re kell dolgoznia, ahonnan 6-8 hetente tud hazajönni. Erre néhány tapasztaltabb ismerős, annyit mond, hogy legalább nem unjátok meg egymást! Az biztos! :D Lényeg a lényegben, nem féltékenykedik, tiszteli, amit zsonglőrködök a 4 emberpalántával, imád, szeret, és a tenyerén hordoz. Volna okom bánkódni Tudjukki után, egy ilyen FÉRFI mellett? Nem hiszem! Nagy igazság az is, hogy 35 év alatt a férfiak 99%-a használhatatlan párkapcsolati célokra, van aki még utána is, de többnyire ezen kor után benő a fejük lágya.

Most biztos az piszkálja a csőrötöket, hogy mi lett a 4-es szexxel? Nos, 4-es nem lett belőle, de egy másik sztori alkalmával erről részletesebben írok.

Noici

Angyali ördög vs. ördögi angyal

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy egy szép napon Vicca egy üzenetben keresett meg, amiben megemlíti, hogy esetleg írhatnék néhány sort. Tehette mindezt azért, mert én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy intenzíven vonzom a hülyéket, az extrém élethelyzeteket, vagy csak simán, baromira nem vagyok az a kimondottan átlagos egyén? Tulajdonképpen mindegy is, így 4 gyereken innen és 1 váláson túl, akinek érdekes olvassa, akinek pedig nem, az kereshet más elfoglaltságot magának! Nem lesz harag.

Elöljáróban annyit, hogy a cinizmus jó barát, a káröröm a legszebb, mert nincs benne irigység, a sajt pedig minél büdösebb, annál finomabb. Mondjuk ez utóbbi kijelentés  nem mindenre igaz. Rövidke bemutatkozásom következik:

Életem kacifántossága és tapasztalatban bővelkedő mivolta tett azzá, aki vagyok és nem, még véletlenül sem fogom megjátszani magam senki kedvéért!!! 

Történt egyszer úgy 2000. januárjában, hogy én is, mint sokan mások, hoztam egy baromi rossz döntést. (De tévedni emberi dolog). Amikor is azt képzeltem, hogy van egy ember, akiben bízhatok és családot alapíthatunk MI, EGYÜTT. Mivel nevén nem nevezhetem, marad a "Tudjukki" megnevezés. Szóval Tudjukki szimpatikus fiatalember volt akit ismertem régóta, ezért valami azt súgta megbízható, és ezen felbuzdulva elkezdtük közös életünket. Lakás , baba, eljegyzés... stb.... stb.

Ezt a részt több ponton is volt szerencsém elcseszni. Ha közös jövőt tervezel valakivel, aki akkor még kedves és aranyos , feltétlenül készüljön papír azokról a dolgokról amiket beleviszel ebbe a közös életbe! Én ezt kihagytam. Felújíítottunk egy lakást közösen, amit valóban a Tudjukki szülei adtak, de olyan állapotban ami enyhén szólva sem nevezhető elfogadhatónak. Mivel én a felújjítás közben már babát vártam, kissé sürgető volt befejezni a dolgokat , így 8 hónapos terhesen csempét raktam a füriben, fugáztam, festettem és a családom is segített, fizikailag és anyagilag egyaránt. Megszületett 1-eske , 2 év múlva 2-eske és a 28 nm lassacskán kicsi lett, ezért a szüleim támogatásával csináltunk galériát, közben a kertet parkosítottuk, mert kegyetlenül el volt hanyagolva, és mindent elkövettünk, ami az ingatlan értékét, ottlétünk alatt , kb. a háromszorosára emelte. Így történt az ,hogy eladtuk az ingatlant, ami egy osztatlan közös tulajdonú dolog volt, melynek a 40% -a illetett minket . Az ebből befolyt csekély 11,5 millió Ft-ot egy családi házra sikerült elherdálni, egy Pest melletti településen. Tehát költöztünk, felújítottunk, bútoroztunk. Én elkezdtem dolgozni, mint pénztáros, Tudjukki szállítással foglalkozott, én pedig azt képzeltem, ez így jó lehet.

A féltékenység kezdettől fogva jelen volt a kapcsolatunkban, persze nem részemről, mert felesleges hülyeségnek tartom. Amilyen szinten Tudjukki féltékeny tudott lenni, az már az elmebaj határát intenzíven súrolja. Gyakran voltak képzelgései, álmai ezzel kapcsolatban, amik következtében nekem esett és volt minden. Nem szeretnék senki untatni a részletekkel, de évek óta vártam a lehetőséget, hogy szabadulni tudjak. De nem! Sokak kérdezik meg, hogy ha tudtam, hogy hülye, miért szültem 3-askát? Tisztázzuk soha nem szülök másnak, csak és kizárólag magamnak, és egyik csodámat sem fogom soha megbánni, esetleg azt, hogy ezzel a 3 tökéletes kis lénnyel, sikerült egy életre köteléket szereznem egy elmebeteg állattal. De ez van. Végül 3-aska 2 éves korában tudtam elszabadulni Tudjukkitől, amikor már tetőfokán volt az elmebetegség az életünkben és nem tartottam egészséges környezetnek, azt a milliőt, amiben akkortájt éltünk.

Tudjukki rendszeresen nyalta a fenekét egy "barát családnak" és minden hétvégét velük kellett tölteni, különböző formákban. Itt még nem értettem ezt 100%-osan, de idővel erre is magyarázatot kaptam. Volt 3 "barátnőm" az egyik ebből a családból való assszonyka , a másik még általánosból ragadt meg és azt hittem elválaszthatatlanok vagyunk, a harmadik egy gyermekkori ismerősömtől lett beszerezve és róla is azt gondoltam igaz barát! Na itt jött a sünike, meg a súrolókefe, ismét.  Ha van egy "barát" aki feltűnően melletted áll a válásod kapcsán, annak biza több köze van a válásod valódi okához, mint neked! Ezt abból gondolom, hogy távozásomat követően, befeküdt az utánam még ki sem hűlt ágyba. (itt jegyezném meg egy korábban tőle kapott levélre: Én személy szerint mindig utáltam, hogy a nővérem levetett gönceit hordom és ez érvényes a levetett pasikra is! Nyilván jó az ágyban, mert minden amit kamatoztathat ilyen téren, tőlem tanult, és inkább légy hálás minden dugás alkalmával, hogy nem az a kis szerencsétlen pöcs maszatol veled, akit anno felszedtem! Még egy fontos tény: Előttem 10-ből 9-en hitték azt, hogy szíved választottja homokos! ) És amikor egy másik "barát" feltűnően eltűnik, pont abban az időpontban, akkor valószínűleg többet tudott a dologról mint hitted. (Ez fájt, mert nem gondoltam volna, hogy annak fog falazni, akit  folyton kibeszélt a háta mögött, csak épp nem tudta soha felvállalni, mert a gerincét a macskahúgyos múltjában felejtette). Maradt a hármas számú "barátnő", aki csak azután szúr hátba, hogy elváltál, mint egy kegyelemdöfésként, rúgjunk bele még párat a földön fekvőbe! (Neki volt szerencsém odaajándékozni az utolsó morzsát amit az exem addig nem húzott be, ez az autóm volt, amire addig 600ezret fizettem ki neki.)

Egy válással tehát ami veszteségként leírható: 1 db ház, komplett berendezéssel, 3 db autó, 3 db "barát", 1db Tudjukki (bár ezek inkább pozitívumok)  és némi önbecsülés  (de ez hamarabb állt helyre mint hittem). De úgy hiszem, innen szép felállni, és mint a Főnixmadár továbbrepülni egy szebb, megújult, letisztult lényként. 

Mindezek ellenére maradok az a kedves, mosolygós, jókedvű , lökött pics@, aki voltam és élvezem az életem. 

Noici