Herpeszter és a boldogságom érkezése

Mivel előző, és egyben első irományomban csak a 3. kölkömig jutottam, úgy fair, ha a folytatásban eljutunk 4-eskéig. De mivel nem vagyok az a nő, aki másról sem tud naphosszat csacsogni, mint a szüléseiről, így kénytelen vagyok részletesebb leírást adni arról, hogyan is jutottam ide. 

Mint ahogy azt már leírtam, az előzőekben Tudjukki és barátnő (mostantól Herpeszter), szorosabbra vette a figurát a barátságnál. Hogy pontosan mikor? Nem tudom, mert a 15 éves barátság, az én augusztusi távozásomat követő 3 hétben csapott át mindent elsöprő szerelemmé, (vagyis ezt vallották be) és lévén nagyon tapintatos emberek, nem álltak elém a szülinapom alkalmából tálalni a sztorit, vártak 2 napot vele. Jelek voltak, sőt! Több is volt, mint jel. Még kapcsolatunk idején, történt egyszer egy telefonbeszélgetés kapcsán, amikor is Herpeszterrel beszéltem, hogy valamilyen fondorlatos úton felmerült a 4-es szex lehetősége! Akinek sok, az most kattintson arrébb!

Hogy pontosan ki hozta fel a témát, passz, de nem is ez a fontos. Ami az egészben a jel volt, az az, hogy Tudjukki, féltékenysége ellenére, igenis benne volt! Több volt ez, mint fura, de mivel én már rég nem voltam boldog mellette, gondoltam egy kis extra szex ezen sokat nem fog rontani. Hát átbeszéltük, és arra jutottunk, hogy tervezve ez nem menne, de ha egy buli alkalmával úgy alakul, akkor nem lesz belőle gond. Persze ez csak (mint utóbb kiderült) kettőjükről szólt, hogy mégis legálisan tudjanak szexelni. Ami elismerésre méltó taktika volt akkor, de gerincesebb lett volna, velem szemben is és Herpeszter akkori férjével (legyen a neve Dagobert bácsi)  szemben is azt mondani, hogy bocsi, de ez meg az van. Ez a lényegen nem változtat már. Szóval én augusztusban el a képből, Herpeszter szeptember 29-én be a képbe és fura módon nem zavart! Örültem, hogy addigi próbálkozásaim Tudjukki elhagyását illetően, talán most, ennek hála, menni fog és nem veri rám az ajtót, nem rángat haza, és nem tesz 1000- edszer is olyan ígéretet, amit nem tart majd meg. 

Aznap éjjel rengeteget beszéltünk telefonon, mi 4-en. Herpeszternek mondtam, nem feltétlenül csinált jó cserét, amire a "tudom" válasz érkezett, Dagobert bácsi épp ki akarta nyírni Tudjukkit, én meg nyugtattam, hogy ne tegye, Tudjukkivel azt hiszem én nem is beszéltem akkor. Nem volt mit mondanom neki, hiszen Ő volt az, aki nem egyszer vert el, mert féltékeny volt. Szóval a kegyetlen pofon ellenére, amit Herpeszter volt olyan kedves hátulról mellbe intézni, barátként álltam a dolgokhoz. Herpeszter akkor azt is megígérte, hogy megvárja, amíg elrendezzük Tudjukkivel a dolgainkat, mert volt közös szerzemény bőven és addig nem fog odaköltözni, sem semmi. Tudjukkivel alkudozni azonban elvetélt ötlet volt, mivel Ő a hímsoviniszta pöcsök netovábbja, és mivel én "csak" gyereket neveltem és Ő tartott el, nekem nem jár semmi. Ha akarnám, még így 3 év távlatában is közel 5 millát (ha nem többet) verhetnék ki a kretén fejéből, de a tököm tele a bíróságra járással, ezért pont leszarom és megmutatom, hogy én még így is többre viszem, mint amit Ő valaha is remélhetett! Én szépen éltem a 3 manóval és Apukámmal egy bérelt házban az Üvegtigris hazájában és abban a hitben voltam, hogy vannak barátaim. Ez egészen addig működött , amíg Dagobert bácsi fel nem hívott egy kellemes októberi délutánon, hogy Herpeszter költözik, és én mennyire akarok visszakúszni Tudjukkihez, mert akkor Ő ezt meg fogja akadályozni. Megköszöntem a tájékoztatást, de nem kívántam élni az opcióval. Miért? 1. Mert örültem, hogy megszabadultam Tudjukkitől. 2. Mert akkor már 2-3 hete ismertem azt az Angyalt, akit fentről küldtek mellém és baromi szerelmes voltam az én Plüsspasimba! 3. Hogy a francban is tudnád megakadályozni, hogy Herpeszter ne menjen el?

Tudjukkivel volt még egy találkozásom és beszélgetésem, pusztán barátilag, amikor egy vasárnapon haza hozta a kölköket és megkínáltam 1 jóféle,  amolyan gyomorszaggató házipálinkával. Nem kellett tukmálni, de ebből egyértelmű volt, hogy az éjszakát ott tölti nálunk, mivel csekély 70 km volt a táv az otthonaink közt.

Ő akkor már Herpeszterrel volt, Én pedig Plüsspasival és mint azt már említettem, szerelmes voltam. Beszélgettünk, hogy hogyan tovább, ér ennyit neki az a barátság, amit Dagobert bácsin veszít...stb Majd kissé ittas állapotban lefeküdtünk és vízszintesen folytattuk a beszélgetést. Én baromira nem akartam tőle semmit és nem is tettem erre utalást, megtette Ő : "Tudod Herpeszterrel soha sem lesz olyan jó a szex, mint veled volt!"  Upppssssszzzz!!! Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy minek is vannak együtt? Én már elég hamar megtanultam, hogy puding próbája az evés és jobb az ilyen kényes dolgot az elején tisztázni. Lett is 1 éjszakás kalandom dögivel ;) De egy kapcsolatot katasztrófává tud tenni a rossz szex! Visszakanyarodván Tudjukki vallomásához, nem lepett meg a tény, de nem is hatott meg, így rábaszott és nem kapta meg a hőn áhított "búcsúdugást".

Nem úgy, mint Dagobert bácsi! 

Honnan tudom? Az úgy volt, hogy van nekem egy igen kedves nővérem, aki nem mellesleg 2 gyermek után is olyan szintű Luxusnő, amit sokan álmodni sem mernek maguk mellé! A megnevezés remélem nem lesz bántó számára, de ez a Luxusnő marad. Luxusnő is egyedül volt már egy ideje és Dagobert bácsi sem igazán találta a helyét a Világban, így gondoltam azt, hogy egymásra uszítom őket. Nem volt nehéz, mert ismerték egymást régről és Herpesztertől tudom, hogy féltékeny is volt rá, amikor Ő és Dagobert bácsi megismerték egymást. 

Herpeszterre akkor rágtam be végérvényesen, amikor olyan dolgokat kezdett átadni Tudjukkinek, amit bizalmas barátnőként meséltem el neki, vagy éppen konkrét tanúja is volt az esetnek. Ezt azért sem tartottam fairnek, mert a betyárbecsület, mint olyan, igenis járt volna nekem is, mint ahogy én sem tálaltam ki róla, vagy barátnő 2-esről (őt nevezzük Napraforgónak) pedig gyakorlatilag 3 mondattal végezném ki mindet! Lehet, hogy még erre is sor kerül! De tudjuk, ha már a szexszel nem tudja megfogni Tudjukkit, akkor fegyverre van szükség, és neki nem volt más a kezében, csak az, hogy engem bemocskoljon Tudjukki előtt, hogy ezzel hajtsa a saját malmára a vizet. És rohadt érdekes dolog volt az is, hogy tőle a mai napig nem jött egy telefon, vagy üzenet, hogy: "Neked nem gond, ha viszek 1 kis Herpeszt a volt otthonodba, és mint egy fúria, magamévá teszem az összes cuccodat?" Nos igen, ha én barátként tudtam kezelni a helyzetet, neki igen is meg kellett volna tennie ezt a lépést és nem jutunk ide!

Ezúton gratulálok neki! Amit elért ezzel a lépéssel, annyi, hogy Tudjukki baszik gyerektartást fizetni és abszolút nincs jóban a gyerekekkel. 3-ból 2-t elvisz ugyan 2 hetente, de nem ismeri őket és a 11 éves fia nem is hajlandó tudomást venni róla. Biztos megérte Herpeszternek, de kérdem én: Innen mikor fogsz elmenekülni? Ha Te elhagyod majd Tudjukkit, neki ki marad, ha elmarod tőle a gyerekeit? 

Erről nem is kívánok több szót ejteni, az idő dolgozik, és szépen majd elrendez mindent.

És akkor 4-eske :) 

Plüsspasimmal közösen házat készültünk venni, jobb apja volt a 3 gyereknek, mint a gyári, és nem csak a részemről volt szerelem első randira. Plüsspasim holnapután 40. éves lesz és nem volt neki saját lurkója. Belízingelt 2 db fiút és 1 db kislányt és szerettünk volna egy közös babát is, természetesen lányt, de amíg albérlet van, addig nem. Kerestünk, utánajártunk, találtunk, megvettük. Így lett házikónk decemberben, januárban doki, spirál ki és Ramóna már valószínűleg startra készen várta a lehetőséget a beágyazódásra, így 2011.10.02 -án meg is született 4-eske. Nem is gondoltam, hogy egy olyan férfi mellett, mint Plüsspasi, az egész élet tök más lehet, mint Tudjukki mellett, és a női lényem, valamint az anyaság megélése is más fogalmat kapnak, mint a rabiga. Plüsspasi pont úgy bánik velem, mint egy hercegnővel, és amit nem kapok meg, azt azért nem, mert már nem az ésszerűség határán belül van. De amiről a lányok álmodnak megvolt, vagy éppen folyamatban van. Lánykérés Velencében, gyémánttal, karikák Karácsonyra és volt kedves épp ma közölni, hogy azt kéri szülinapjára, hogy legyek a felesége és holnap menjünk be időpontot kérni... Na jó nem ömlengek tovább :)  Gyakorlatilag minden tökéletes lehetne, ha lenne itthon olyan munkája, amiből meg is tudunk élni, de nincs, ezért innen 1800km-re kell dolgoznia, ahonnan 6-8 hetente tud hazajönni. Erre néhány tapasztaltabb ismerős, annyit mond, hogy legalább nem unjátok meg egymást! Az biztos! :D Lényeg a lényegben, nem féltékenykedik, tiszteli, amit zsonglőrködök a 4 emberpalántával, imád, szeret, és a tenyerén hordoz. Volna okom bánkódni Tudjukki után, egy ilyen FÉRFI mellett? Nem hiszem! Nagy igazság az is, hogy 35 év alatt a férfiak 99%-a használhatatlan párkapcsolati célokra, van aki még utána is, de többnyire ezen kor után benő a fejük lágya.

Most biztos az piszkálja a csőrötöket, hogy mi lett a 4-es szexxel? Nos, 4-es nem lett belőle, de egy másik sztori alkalmával erről részletesebben írok.

Noici

Angyali ördög vs. ördögi angyal

Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy egy szép napon Vicca egy üzenetben keresett meg, amiben megemlíti, hogy esetleg írhatnék néhány sort. Tehette mindezt azért, mert én is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy intenzíven vonzom a hülyéket, az extrém élethelyzeteket, vagy csak simán, baromira nem vagyok az a kimondottan átlagos egyén? Tulajdonképpen mindegy is, így 4 gyereken innen és 1 váláson túl, akinek érdekes olvassa, akinek pedig nem, az kereshet más elfoglaltságot magának! Nem lesz harag.

Elöljáróban annyit, hogy a cinizmus jó barát, a káröröm a legszebb, mert nincs benne irigység, a sajt pedig minél büdösebb, annál finomabb. Mondjuk ez utóbbi kijelentés  nem mindenre igaz. Rövidke bemutatkozásom következik:

Életem kacifántossága és tapasztalatban bővelkedő mivolta tett azzá, aki vagyok és nem, még véletlenül sem fogom megjátszani magam senki kedvéért!!! 

Történt egyszer úgy 2000. januárjában, hogy én is, mint sokan mások, hoztam egy baromi rossz döntést. (De tévedni emberi dolog). Amikor is azt képzeltem, hogy van egy ember, akiben bízhatok és családot alapíthatunk MI, EGYÜTT. Mivel nevén nem nevezhetem, marad a "Tudjukki" megnevezés. Szóval Tudjukki szimpatikus fiatalember volt akit ismertem régóta, ezért valami azt súgta megbízható, és ezen felbuzdulva elkezdtük közös életünket. Lakás , baba, eljegyzés... stb.... stb.

Ezt a részt több ponton is volt szerencsém elcseszni. Ha közös jövőt tervezel valakivel, aki akkor még kedves és aranyos , feltétlenül készüljön papír azokról a dolgokról amiket beleviszel ebbe a közös életbe! Én ezt kihagytam. Felújíítottunk egy lakást közösen, amit valóban a Tudjukki szülei adtak, de olyan állapotban ami enyhén szólva sem nevezhető elfogadhatónak. Mivel én a felújjítás közben már babát vártam, kissé sürgető volt befejezni a dolgokat , így 8 hónapos terhesen csempét raktam a füriben, fugáztam, festettem és a családom is segített, fizikailag és anyagilag egyaránt. Megszületett 1-eske , 2 év múlva 2-eske és a 28 nm lassacskán kicsi lett, ezért a szüleim támogatásával csináltunk galériát, közben a kertet parkosítottuk, mert kegyetlenül el volt hanyagolva, és mindent elkövettünk, ami az ingatlan értékét, ottlétünk alatt , kb. a háromszorosára emelte. Így történt az ,hogy eladtuk az ingatlant, ami egy osztatlan közös tulajdonú dolog volt, melynek a 40% -a illetett minket . Az ebből befolyt csekély 11,5 millió Ft-ot egy családi házra sikerült elherdálni, egy Pest melletti településen. Tehát költöztünk, felújítottunk, bútoroztunk. Én elkezdtem dolgozni, mint pénztáros, Tudjukki szállítással foglalkozott, én pedig azt képzeltem, ez így jó lehet.

A féltékenység kezdettől fogva jelen volt a kapcsolatunkban, persze nem részemről, mert felesleges hülyeségnek tartom. Amilyen szinten Tudjukki féltékeny tudott lenni, az már az elmebaj határát intenzíven súrolja. Gyakran voltak képzelgései, álmai ezzel kapcsolatban, amik következtében nekem esett és volt minden. Nem szeretnék senki untatni a részletekkel, de évek óta vártam a lehetőséget, hogy szabadulni tudjak. De nem! Sokak kérdezik meg, hogy ha tudtam, hogy hülye, miért szültem 3-askát? Tisztázzuk soha nem szülök másnak, csak és kizárólag magamnak, és egyik csodámat sem fogom soha megbánni, esetleg azt, hogy ezzel a 3 tökéletes kis lénnyel, sikerült egy életre köteléket szereznem egy elmebeteg állattal. De ez van. Végül 3-aska 2 éves korában tudtam elszabadulni Tudjukkitől, amikor már tetőfokán volt az elmebetegség az életünkben és nem tartottam egészséges környezetnek, azt a milliőt, amiben akkortájt éltünk.

Tudjukki rendszeresen nyalta a fenekét egy "barát családnak" és minden hétvégét velük kellett tölteni, különböző formákban. Itt még nem értettem ezt 100%-osan, de idővel erre is magyarázatot kaptam. Volt 3 "barátnőm" az egyik ebből a családból való assszonyka , a másik még általánosból ragadt meg és azt hittem elválaszthatatlanok vagyunk, a harmadik egy gyermekkori ismerősömtől lett beszerezve és róla is azt gondoltam igaz barát! Na itt jött a sünike, meg a súrolókefe, ismét.  Ha van egy "barát" aki feltűnően melletted áll a válásod kapcsán, annak biza több köze van a válásod valódi okához, mint neked! Ezt abból gondolom, hogy távozásomat követően, befeküdt az utánam még ki sem hűlt ágyba. (itt jegyezném meg egy korábban tőle kapott levélre: Én személy szerint mindig utáltam, hogy a nővérem levetett gönceit hordom és ez érvényes a levetett pasikra is! Nyilván jó az ágyban, mert minden amit kamatoztathat ilyen téren, tőlem tanult, és inkább légy hálás minden dugás alkalmával, hogy nem az a kis szerencsétlen pöcs maszatol veled, akit anno felszedtem! Még egy fontos tény: Előttem 10-ből 9-en hitték azt, hogy szíved választottja homokos! ) És amikor egy másik "barát" feltűnően eltűnik, pont abban az időpontban, akkor valószínűleg többet tudott a dologról mint hitted. (Ez fájt, mert nem gondoltam volna, hogy annak fog falazni, akit  folyton kibeszélt a háta mögött, csak épp nem tudta soha felvállalni, mert a gerincét a macskahúgyos múltjában felejtette). Maradt a hármas számú "barátnő", aki csak azután szúr hátba, hogy elváltál, mint egy kegyelemdöfésként, rúgjunk bele még párat a földön fekvőbe! (Neki volt szerencsém odaajándékozni az utolsó morzsát amit az exem addig nem húzott be, ez az autóm volt, amire addig 600ezret fizettem ki neki.)

Egy válással tehát ami veszteségként leírható: 1 db ház, komplett berendezéssel, 3 db autó, 3 db "barát", 1db Tudjukki (bár ezek inkább pozitívumok)  és némi önbecsülés  (de ez hamarabb állt helyre mint hittem). De úgy hiszem, innen szép felállni, és mint a Főnixmadár továbbrepülni egy szebb, megújult, letisztult lényként. 

Mindezek ellenére maradok az a kedves, mosolygós, jókedvű , lökött pics@, aki voltam és élvezem az életem. 

Noici