Olvasom itt az írásokat és emelkedik a lelkem. Emelkedik egy olyan szintre, ami azt sugallja, nem volt minden hiába! Lépnem kellett és minden, szép lassan, magyarázatot kap. Viccának hála, felpattintottam egy sziszegős kiflit, ami azért kifli, mert csupán 2,5 dl és ez azért érdekes, mert utálom a sört, de ez finom! ;)
" Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény! "
/Máté Péter - Egyszer véget ér/
Ez annyira ideillő momentum, hogy muszáj volt. Nem mellesleg szép emlékeim vannak róla.
Miután sikerült ledobni láncaim, valami olyan hihetetlen fordulat következett be az életemben, hogy magam sem hiszem el. Amin régóta gondolkodom, az, hogy írok egy könyvet, az életemről, részletesen, valamint cseppet sem titkolt szándékom a média világába bekerülni, hogy mindez milyen formában keres meg, az lényegét tekintve "Tökmindegy"! :) A fontos az, hogy elkezdődöt és hagyom kibontakozni.
Létem ingoványa kb. 9,5 év volt, ami tényleg túl mélyre húzott, egy olyan sötét mocsárba, ahol én is kezdtem olyan lenni, mint maga a mocsár. Nem szépítem a dolgokat, csak leírom, ahogy van! Elkezdődött egyfajta pocskondiázásnak szánt történet, ami részben igaz, részben pedig a valóság Mátrix-szerű elferdítése, miszerint mást akar mutatni, mint ami van. Volt szerencsém ráakadni egy videóra a minap, aminek, egy, a Mátrixból kiragadott részlet volt a lényege, amikor a piros ruhás nő sétál el Neo mellett. A videó végén felmerült a kérdés: "Mi a lényege a piros ruhás nőnek?" Felettébb elgondolkodtató, hogy szerintem minden ember életében van egy piros ruhás nő. Aki arra hivatott, hogy megkísértsen és megpróbálja elterelni a figyelmünket a valóságról. Nekem is volt ilyen. Méghozzá az oly sokat emlegetett Herpeszter. Igazából Ő, mint olyan kívülálló személy, soha sem lett volna a barátom. Egy, az akkori párkapcsolatommal járó, hordaléka volt az életnek, mint a Duna tetején úszó, barna ürülék és csak azért nézed meg jobban, mi is az, hogy tudd, tényleg szar. Én túl sokáig néztem, de ez van. Mivel Tudjukki nem sok teret engedett akkor, a kapcsolattartásra az egykori barátaimmal, valahogy belekúszhatott az én, akkor tövig rombolt, elnyomott lelkivilágomba. Nem volt más, akivel beszélhettem, vagyis csak Napraforgó, de Ő, akkor már messze lakott tőlem, így maradt a szamár. Nem hívtam, jött, nem kértem, csak tukmálta magát és bevallom, sajnáltam. Sajnáltam, mert fingja sem volt rengeteg dologról, ami hozzátartozik az élethez, nem borotválta magát sehol és ez volt az, ami a mai Vilgában rémísztő egy 19-20 éves nőtől. Később megtudtam, hogy viszonylag hamar került el otthonról és nem volt elöljáró példa az életében, aki felvilágosította volna. Hát nekem sem mondta senki, de még az első szőrszál sem tudott 0,5 cm-nél nagyobbra nőni, ott, nemhogy még a hónaljamon. Tehát sikerült valahogyan belesettenkednie az én érzékeny, sőt túlságosan is empatikus lényem mivoltába.
Szeretném leszögezni, hogy nem kívántam szólni senkihez és nem akartam nevén nevezni senkit, de főleg azt, hogy még nincs minden leírva, mint ahogy az életemnek sincs még vége! Továbbá, ha bárki azt gondolja, hogy majd neki megfelelőt, vagy tetszőt fogok írni, az téved, végülis egy szerzőt sem kerestem meg, aki egy kicsit is párhuzamot tudott írni az én élettemel. De lehet, hogy holnap felkeresem M. Mónikát, hogy legyen kedves visszavonatni minden példányszámot a "Csak a férjem, meg ne tudja" című könyvéből, mert én pont így csaltam meg a férjemet! Én írok és Te olvasod, ha nem tetszik, van egy "X" a jobb felső sarokban, csodákra képes!
Ha valaki képes naponta rákeresni az adatlapomra és azt fürkészni, az valószínűleg szeret engem, vagy azt ami vagyok, de minimum olyan életet élek, ami érdekes a számára, vagy kibaszott irígy. Nem tudhatom, de amikor a 9 éves lányom éjjel 00.15-kor belép a profiljába az több mint gyanús. Nekem sokáig "blokkolva" voltak (Tudjukki és Herpeszter) a kék közösségi portálon és ezt nem bírták ki. Olyannyira nem, hogy kiszedték, egy alamuszi indokkal, az épp náluk lévő gyerekből, mi a jelszava. Az indok a családi kapcsolat megjelölése volt, ami a mai napig nem történt meg. Nem tudom mi mondatta azt velük, hogy egy 9 éves kölök nem tud beszélni és nem emlékszik dolgokra, de tagadnak. Szóval amikor az én Szöszkém belépett, én ráírtam meglepetten, hogy : "Szia Kicsim! Te ilyenkor, itt???" no válasz, kilépett. Én gépeztem tovább, majd 30 perc elteltével megint belépett. Hmmm??? Itt már tudtam, hogy a Szöszi valószínűleg az igazak álmát alussza és ismerve Őt, ez volt a legvalószínűbb, ezért a következőt írtam: "Bocsi, de ez már szánalmas!" és láss csodát, megint kilépett. Jött a tipp, miszerint állítsam be sms-esre a profilt és lássuk a medvét! Nos a maci hamarabb jelent meg, mint gondoltam. Felháborodását nem titkolván, hívta Tudjukki, 1-eskét a mobilján és olyan ordenáré ordításba kezdett a 11 éves gyerekkel, hogy csóri csak elfehéredni és ledermedni volt képes. Majd jött a fenyegetés, hogy délután, amikor haza hozza 2-est és 3-ast, ne merjünk kimenni a ház elé, mert meg fog rúgdosni! (???) "Mifaszvan?" :O Mivel már rég nem tartom embernek Tudjukkit és egy férget laza mozdulattal szoktam laposra taposni, voltam oly bátor, hogy kimenjek és rákérdezzek, hogy mi a jó kurva anyucikáját is képzel magáról, amikor ilyen gusztustalan lépésre szánja el magát? Ha gondja van, jelezze egy korban hozzá közelebb álló személynek és NE a gyereket terrorizálja!!! Amúgy meg ki a faszom ő, hogy nekem diktáljon? Szóval kimentem és rákérdeztem, mi volt ez? Na itt totál elárulta magát, hogy mi is van valójában, mert jött az elmebajos stílus, hogy én, meg a gyerek mit képzelünk, hogy ilyen, meg olyan dolgokat írunk, ide, meg oda és neki igenis joga van belépni a gyerekek adatlapjára stb... De Ő nem lépett be! :D Az ilyen tájékozatlan emberekkel itt közölném, hogy helyet, Ip-címet, operációs rendszert és böngészőt is rögzít a szerver, tehát csak meg kellett néznem, honnan léptek be utoljára. :) Ezt közöltem vele is, mire csönd lett pár másodpercre és kb. 15 cm-t zsugorodott az ember. De nem adta fel, erősködött, hogy neki igenis joga van, majd a saját házam előtt bírta ordítani, hogy takarodjak befelé! :D Ezen a ponton közöltem mosolyogva, hogy én itthon vagyok és az egyetlen, aki eltakarodhat, az Ő! Majd, a dühtől vérben forgó szemekkel, mielőtt nekemjönne, beült az autóba és elhúzott, nem túl szolídan. Sajnos ezt az eszmefuttatást, volt szerencséje végighallgatni a 3 gyerkőcnek, a nyitott ablakon keresztül. De ez mindegy is, csak próbálom lefesteni a személyét és ezekkel a kis incidensekkel tökéletesen be is tudom mutatni, hogy milyen kellemetlen az Ő személyisége.
Mint ahogy arról már volt szó korábban, a féltékenység kezdettől ott volt a kapcsolatunkban. Akkori korszakom arra kényszerített, hogy 2 dolog közül válasszak, mert volt szerencsém rossz társaságba keveredni és Tudjukki volt ebből a kiút. Nagyon kedveltem az akkori Tudjukki személyét és jóképű is volt, ezért mertem azt gondolni, hogy szerelem is lehet, de csak később jöttem rá, hogy én kimondottan olyan ember vagyok, aki hirtelen esik szerelembe és nem bírom elviselni a túlságosan alárendelt szerepet. Pedig ez a kapcsolat, ezt túlontúl megkívánta. Megpróbált bezárni és egy olyan ellenőrzés alatt tartani, ami már már beteges. Nem mehettem ki a sarki közértbe sem, az engedélye nélkül, nem öltözhettem csinosan, csak a tőle elvárt melegítő, bő pulcsi és a sminket egyenesen hisztérikusan fogadta, mondván "Kinek akarsz tetszeni?" és még számtalan lelki terror alkalmazásával próbálta befolyása alá vonni az egész lényemet. Én próbáltam megfelelni neki, 17 voltam, amikor terhes lettem 1-essel és nem rajongtam az ötletért, hogy ez a baba megszülessen, tekintve, hogy én nem mehettem el dolgozni, mert ott aztán találkozhatok más emberekkel is és ez nem fért bele az általa elképzelt környezetembe, ezt követően pedig Ő is sorra lemondta a munkáit, hogy személyesen tudja felügyelni, mikor, kivel, hova megyek, vagy beszélek. Ezzel el is veszítette az akkori munkáját, Anyuméknál laktunk, jövedelem és tervek nélkül, terhesen. Kénytelen voltam válaszút elé állítani : "Baba és dolgozol, vagy nincs baba és lesz valami!" Hozzá teszem, ha meghallotta az abortusz szót, 3 órán keresztül nem szólt hozzám. Így Anyu szerzett neki munkát, ott ahol épp dolgozott és Tudjukki a babát választotta, így elkezdett 3 műszakban dolgozni, nem túl sok pénzért, nem túl lelkesen, de dolgozott. Majd pár hónap elteltével, egy családi vitát követően, 1 db sporttáskányi cuccal, átköltöztünk a 28 nm-es bútorraktárba, amit Tudjukki szülei bocsátottak a rendelkezésünkre. Annyi helyet csináltunk a bútorok között, hogy egy szivacsot le tudjunk rakni, hogy legyen hol aludni, vettünk egy grillcsirkét, zsömlével és salátával és hivatalosan beköltöztünk az első kis fészkünkbe. Furcsán, a helyzet szar állásának ellenére, örültünk és jóízűen befaltuk az első önálló vacsoránkat. Sem csempe, sem fűtés, sem melegvíz, de a miénk és nem szól bele senki, mit csinálunk. Így neki kellett állni és otthonná kellett varázsolni a félig szétvert kis lakást. Vettünk fel személyi kölcsönt és elkezdtük. Spórolósan kellett, ezért amit lehetett sajátkezűleg csináltunk, amit meg nem tudtunk, segítséggel. Jött a nevelőapám és segített tapétázni, festeni, glettelni, Tudjukki csempézett, én fúgáztam és büszkén jelentem, a fürdőkád elejét, az ölemben ülő görögdinnyével, én csempéztem le. :D Pár napra át kellett költöznünk a Nevelőapám fiához, mert repülni még mi sem tudunk és a járólap lerakása, a parketta lakkozása ezt kívánta volna. Nem volt teljesen kész a lakás, amikor arra ébredtem, hogy szivárog a magzatvíz, majd este 21:35-kor a kezemben volt az a tökéletes, csöpp emberi lény, akit addig, a szívem alatt hordoztam. Hihetetlen érzés! Addig még sosem érzett boldogság uralta a lelkemet és Tudjukki is boldog volt. Gyorsan befejezték a szaniterek felszerelését és a már felujjított lakásba vihettük haza 1-eskét. a következő évben eszembe sem jutott, hogy másra nézzek, bodog voltam, de Tudjukki rendszeres gyanusítgatása állandósulni látszott. Nem tudta reálisan nézni a dolgokat, hogy velem van egy baba és főzök, mosok, takarítok, gyereket etetek és maximum Napraforgó és Herpeszter jönnek át egy egy napra, vagy én megyek Herpeszterékhez, persze gyerekestül. Ennyiből állt az életem és megjegyzem, akkoriban 3 fogásos menükkel vártam haza az én drága uramat. Akkor még tudtunk emberek modjára kommunikálni és nem egy éjszakát beszélgettünk át, pusztán lelki dolgokról, ezen beszélgetések alkalmával mindig megígérte, hogy megváltozik és nem fogja folytatni a hülyeségeit. De nem így volt. Pár napig, esetleg hétig tudta tartani, de utána minden kezdődött elölről. Mindezek ellenére vágytam egy pici lányra. Amikor a Nagymamám meghalt és én ott álltam a sírja mellett, a temetésen, megfogalmazódott bennem, hogy nekem most fog lányom születni és lehetőleg pont olyan kedves, mosolygós lesz, mint az én Nagyikám volt. Sikeresen le is gyártottuk ;) Közben Tudjukki munkát váltott, az unokatestvére által bekerült egy kurva jó helyre és szállítani kezdett. Majd cégen belül volt lehetőség "előre lépni" és onnantól csak Budapesten kellett dolgoznia és ha 1 napot kicsit megnyomott a héten, akkor 3 nap alatt letudta az egész heti melót. Sőt a munkaideje volt, hogy reggel 9-től egészen délig tartott. Sokat volt otthon, de nem törte magát, hogy nekem is legyen valami érdekesség az életemben és többnyire csak hazajött és lefeküdt. Milliószor kérleltem, hogy menjünk valahova, mert kezdek begolyózni, de ha fel mertem ébreszteni, agresszívan elutasított. Be voltam szorítva a 4 fal közé és Tudjukki pont leszarta, hogy szép lassan bele fogok őrülni ebbe a monoton szarba és nem könnyítette meg a helyzetet azzal sem, hogy bárhová akartam menni, azt rögtön balhéval volt kedves jutalmazni.
Mivel a Női nemhez már túl sok közöm nem volt, hála a Tudjukki által eszközölt lekicsinylő, elnyomó stratégiának, szépen lassan kezdtem megvadulni. Mint a kutya, akit láncra vertek, úgy éreztem, el kell szabadulnom. Amikor 2-eske már nagyobbacska volt (1-1,5 éves) és 1-eske óvodába ment, naponta négyszer sétáltam el egy bolt előtt, ahol is egy baromi jóképű pasi dolgozott és nem titkolta, hogy nagyon is tetszem neki. Ez akkor nagyon nagy balszerencse volt Tudjukki számára, mert amit Ő volt szíves, az előző 4-5 évben lerombolni bennem, elkezdett helyre állni és nagyon is imponált a helyzet, főleg amikor elkérte a telefonszámom, amit több hónapos "bazsajgás" előzött meg. Elkezdtünk sms-ezni és néha beszélgettünk is. Erről csak Napraforgó tudott, legalábbis tőlem, csak is Ő! Kétszer tudtam elszabadulni egy egy lopott randira, ahol egészen 1 csókig tudtunk jutni. Igen, megkísértett a dícsérő szó és igen, kezdtem azt érezni, hogy nő vagyok. De bebuktam egy a Napraforgóval folytatott beszélgetés alkalmával, amikor úgy tudtam, Tudjukki még nincs otthon, nem a faszt, ott hallgatózott az ajtó előtt, én pedig onnan kb 3méterrel arrébb, mosogatás közben taglaltam az előzményeket Napraforgóval, a telefonba. Na akkor volt egy kis mosolyszünet, de végülis valahol megértette a problémámat és igéretet tett arra, hogy változtat.
"A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő."
/B. Kiss Andrea könyvei/
- Noici -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése