Naponta kapok negatívumokat, de a pozitívum sokkal több, ezért tudom nevetve kezelni a kellemetlenebb szituációkat! Vannak mellettem barátok, család és szerelem és amikor elkezd becsmérelni egy olyan valaki, akit láttam életem során kb 2x, az elgondolkodtat, hogy vajon mit hallott, vagy mit vél tudni rólam. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akikről rengeteg rosszat halottam és amíg nem alakult úgy, hogy beszéljünk egymással, nem is ismertem. Aztán beszéltünk. Nem bánom, mert egy értékes emberrel több lett az ismerőseim listáján és ennek az embernek köszönhetem, hogy ráeszméltem, hogy egy adott kapcsolatban, egy adott ember mellett, nem feltétlenül tudunk önmagunk lenni. Mindenkiből mást hozhat ki, ugyanaz az ember. Ezért köszönöm is neki, hogy tudtunk beszélni és nem hirtelen haragból, olyat cselekedett, ami nem lett volna célravezető. Kevés az olyan ember, aki érteni akar és nem ítélkezni. Én elfogadtam, hogy közel 10 év alatt, az előző kapcsolatomban, két teljesen különböző egyéniséggé fejlődtünk és családként nem tudtunk tovább együttműködni. Ez valahol teljesen normális folyamat, csak ezt is meg kell érteni és semmiképpen sem szabad hagyni elfajulni a dolgokat, addig, hogy már a tiszteletnek az árnyéka se legyen jelen. Mi ezt elkúrtuk, nem kicsit, nagyon! De mielőtt bárki vizet prédikálna, bor ivása közben, elmélkedjen el azon, ki ő, mit akar és ezt hogyan kívánja megvalósítani.
Mára én is mindent másképp látok, mint a múltamban, de ehhez kellett egy olyan társ, akivel nem csak, hogy szeretjük egymást, de a tisztelet, a másik ember lénye iránt, fontos alapköve a kapcsolatunknak és tudjuk hagyni megélni egymás személyiségét.
Történt egyszer nem is olyan rég, hogy a fiam ki írt egy nyelvtörőt, a saját adatlapján, amit egy olyas valaki volt szíves "kommentelni", aki nem csak hogy nem ismeri az életünket, vagy maximum csak hallhatott valmit, de a fiam ismerőslistáján, még csak nem is szerepel. Mivel a hozzászólás általam, negatívnak minősült és a fiam sem tudta kedvességként értelmezni, majd megkérdezte , ki ez a Zizzent tyúk, és egy 5 perces magyarázás után sem tudta beazonosítani, akkor egy olyan mondattal lett fény az illető kilétével kapcsolatban, a gyerek fejében, ami nekem is furcsa volt. Ez a következő képpen hangzott: "Tudod, aki mindig sokat beszél és a Mama férje utálja!" Erről tudta beazonosítani a fiam, ki az, aki az Ő üzenőfalán publikál, némileg sértő dolgokat!
Ez volt a nyelvtörő: Öcsi fogja Csöpi csöcsét, Csöpi fogja Öcsi pöcsét, kemény volt a Csöpi csöcse, felállt tőle Öcsi pöcse.
És ez Zizzent tyúk hozzászólása: "Gratulálok Regős Bendegúz! Te lennél a barátnőm unokája?? Nagyon megváltoztál....:( "
Én mint amolyan Anyatigris, ezen a bolygón, vettem a bátorságot és a következő hozzászólást eszközöltem irányába:
"Kedves Zizzent tyúk ! Ha egy kiskamasz nyelvtörője megbotránkoztat, akkor kérdezd már meg a barátnődet, miért nem tudta a saját fiát megnevelni!!! Regős Bendegúz igen is jó gyerek és ha nem vagy tisztában a körülményekkel, ne ítélkezz! Tudod Te is csak azt tudod, amit neked mondtak, de minden érmének két oldala van!"
Persze volt még folytatás, de mint olyan, higgadt, többször megrágós csapat tagjai, ezt itt nem publikáljuk. Majd legfeljebb, ha lesz egy olyan blog, hogy "Móuniká só", ott megtörténhet.
Én, már az első gyermekem érkezésekor, úgy gondoltam, hogy nem hülye a gyerek, csupán kicsi ember és nem támadni kell, hanem megérteni. Erre, egy nagyon kedves incidens utáni párbeszéd, tökéletes példa lehet:
-Kisfiam! Te lökted be a macskát a vízbe?
-Nem!
-Kisfiam! Te lökted be a macskát a vízbe?
-Nem!
-Kisfiam! Miért lökted be a macskát a vízbe?
-Csak!!!
Tény, hogy gyerkszáj ellen nincs orvosság és olykor nagyon gonoszak tudnak lenni, mégis úgy gondolom, hogy ennek igen súlyos mögöttes tartalma van. Ha egy gyermek rosszat tesz, az kb annyit tesz, hogy figyeljetek már rám is, itt vagyok, hahó! Nekem, úgy érzem, sikerült olyan kapcsolatot kiépíten a gyerekeimmel, hogy nem fél elém állni és megosztani velem, bármilyen bizalmas eseményt, gondolatot, vagy történést. Egyszer követtem el egy oltári hibát ezzel kapcsolatban, amikor elmondtam egy ilyen jellegű dolgot, valakinek, aki esetleg érintett lehet az ügyben. Amint lehetősége volt, ezt fel is használta a gyerekkel szemben és valahol itt kezdett megromlani kettőjük kapcsolata. Nekem megbocsájtotta, hiszen a gyerek külön engedélyével tettem mindezt, de akkor Ő sem feltételezte, hogy egy ilyen kényes kérdést, ellene fog használni bárki. Egy gyerek sem nő fel csínytevések nélkül és ami az egyéniségüket illeti, kell hagyni kibontakozni és minden kis emberpalántát a saját egyéniségéhez mérten kell nevelni. Nem tisztem belenevelni egyikbe sem a jópofizást, sem azt, hogy ne merjen őszinte lenni, de végképp nem fogom soha arra kérni, hogy hazudjon! Nem tudom és nem is akarom abba a hitbe nevelni őket, hogy aki megbántja, azt utána is a bizalmunkba kell fogadni, vagy ha netán sorozatosan történik, sorban bocsássa is meg, mert ezzel kiveszem azt a fegyvert a gyerek kezéből, amivel egy egészséges felnőtt boldogulni tud az életben.
Minden mögött ott a miért, csak éppen meg kell találni. Persze némi IQ is szükséges, ahhoz, hogy ha valami nem tetszik, vagy csak éppen másképp látunk dolgokat, akkor ne egy gyereknek essünk neki, hanem keressük fel, az erre hivatott, törvényes képviselőjét, vagy az illetékest aki segíthet. Baromira utálom, hogyha bárkinek gondja van egy gyerekkel, akkor neki áll szapulni és sértegetni őt. Nekem is volt már problémám más gyerekkel, de úgy gondoltam, hogy megkeresem az illetékest az ügyben, ezért becammogtam az iskolába és az osztályfőnök segítségét kértem ezügyben. Meglepő, hogy a probléma megszűnt. Valószínűleg, ha a gyerekkel kezdek ordibálni, nem így történt volna, mert méginkább azt az érzést keltettem volna benne, hogy "Na megint egy idióta, ordibálós felnőtt és már csak azért sem fogok változtatni!". Vannak és lesznek is konfliktusok, de ha nyugodt tudsz maradni, csodás dolgokat érhetsz el!
Én mint olyan őszinte valaki, tudom vállalni azt, amit írok, vagy mondok, vagy teszek. Ezért nem adthatok mást a gyerekeimnek sem. Ami szerintem fontos lehet még ezen a téren, az az ,hogy ha nincsen saját véleményünk, vagy tapasztalatunk az élet egyes területein, akkor nem feltétlenül kell felvenni másokét és aszerint élni, cselekedni, ítélkezni. Ha közel 50 évesen nincs az embernek saját egyénisége és úgy tesz dolgokat, hogy másnak megfeleljen, az már a sírig ilyen marad és a sírkövére javasolnám a következő feliratot: Itt nyugszik XYZ. Nem ismerte senki, mert mindig mások által elvártan élt!
Nem szeretnék ide jutni! Ezért is harcolok önmagamért és ezért kérdezek, ha valamivel nem vagyok tisztában, vagy esetleg meg hallgatok minden felet, hogy tudjak egy saját véleményt alkotni! Ami persze nem azt jelenti, hogy el is hiszem minden szavát, de van lehetősége megértetni cselekedetei valós okát.
Kb. havonta egyszer áll elő egy illető, különböző hazugságokkal és azért, mert nem szállok vele vitába, nem jelenti azt, hogy el is hiszem. Csupán nem tartom méltónak, hogy rá fecséreljem a szavaimat, időmet, energiámat. Ilyenkor úgy teszek, mint aki elhiszi és röhögök egy jót. Sajnos megtanultam, hogy idiótákkal nem lehet vitába folyni, mert le kell süllyedni az ő szintjükre és az rohadt fárasztó, de szerintem már nem is vagyok képes erre.
Lényeg a lényegben, lehet engem támadni, lehet az életemben vájkálni, nem titkolok semmit, de mielőtt azt kezdi bárki becsmérelni, velem kapcsolatban, hogy hová és mit írok, először bizonyosodjon meg arról, hogy nem ő kezdte-e, mert hamar cikis helyzetbe hozhatja magát!
Végül egy jó tanács, mindenkinek, aki harcba indul a szavak mezején: Mielőtt írnál bármit, bizonyosodj meg affelől, hogy tudod-e majd tartani a tempót és tudod-e vállalni, a leírtakat!
Ez néhány rutintalant "Űrszemétté" avanzsálhat és nekem is 10 évembe telt, nem kevés bátorítással és kritikával, hogy mostanra, minden gátlás nélkül tudjak írni, akár az életemről, akár egy vitába beszállva.
Nem vagyok nagy rutinos még én sem, de ha vita van, tudom higgadtan kezelni és egy cseppet sem fogom szégyellni magamat, a leírtak kapcsán. Idővel, ha felszabadul az ember lekileg, szellemileg és tud visszanézve nevetni a hibáin és tanulni belőlük, eljut valami olyan testi, lelki függetlenségbe, ami fel fogja szabadítani és onnantól nem lesz fontos a mások véleménye! Ha ezt elérted, lehet véleményed, megélhetsz dolgokat, olyan mértékű szabadsággal, amit nem is hittél, hogy létezhet, addig viszont csak a környezeted áldozata vagy! A döntés lehetősége mindenkinél ott van, csupán meg kell élni, lépni hozzá bizonyos dolgokat! Soha sem tudtam kirakatként élni az életem, mert az nem Én vagyok, csupán egy valamilyennek beállított dolog, ami esetleg csábíthat, vagy taszíthat másokat. Én, Én vagyok , Én így viselkedek, aki szeret, az így szeret a többit meg nagyívben szarom le. Persze esélye mindenkinek van, hogy tisztázzon dolgokat, de nem kívánok megfelelni az általa elvártaknak, ha nem tetszik a Énségem, nyugodtan lehet kattintani, a megfelelő helyen, a megfelelő jelre, linkre, vagy arra, ami ahhoz szükségeltetik, hogy megszabaduljon tőlem és nyogodtan élheti a másoknak megfelelő életét.
Noici
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése